105 éve született Boris Vian francia író, költő, muzsikus; írói álneve Vernon Sullivan. A francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus volt, műszaki főiskolát végzett. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok és a Pekingi ősz.
Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.
„Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe.”
Vian senkit nem követett irodalmi műveiben, egyedül Alfred Jarry utódja szeretett volna lenni. Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.
Műveit színpadon és filmekben is feldolgozták.
A Komáromi Jókai Színház Benkő Géza Stúdiószínpadán 2024-ben bemutatták Boris Vian Tábornokok uzsonnája című színművét. A színház és a a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Egyetem koprodukciójában létrejött előadást Gardenö Klaudia rendezte.
