Április 12-én, szombaton a naplemente után két és fél órával megkapó égi látványban lehet részünk.
A Szűz csillagkép alfa jelű csillaga, a kékes fényű Spica kíséri a teliholdat az égbolton. Az együttállás szép látványt nyújthat minden megfigyelő számára, mivel szabad szemmel is látható lesz. Este fél nyolctól, még a teljes sötétség beállta előtt a páros a keleti égen emelkedik egyre följebb, miközben a Hold egyre közelebb araszol a Spicához.
A Spica fizikai tulajdonságai
A Szűz csillagképben ragyogó kék óriáscsillag ősidők óta lekötötte az égboltra tekintők figyelmét. A Napunknál tizenegyszer nagyobb tömegű csillag 250 fényévre található bolygónktól. Látszó fényessége 1 magnitúdó, így szabad szemmel még az erősen fényszennyezett városokból általában látható. Ezzel a fényességgel a Spica az éjszakai égbolt 15. legfényesebb csillaga.
A csillag helyzete az égbolton
A Spica az állatövi csillagképek egyikében helyezkedik el. A Virgo (Szűz) csillagkép az égbolt második legnagyobb területű csillagképe, hosszában áthalad rajta az ekliptika (a Föld keringési síkja a Naprendszerben). Bolygónkról nézve ez az az égi út, amelyen a Nap egy év alatt végighalad az égbolton. A Naprendszer bolygói is ezen sík közelében keringenek alig néhány fok különbséggel, így ezek is az ekliptika közelében látszanak az égen. A Spica mindössze 2°-ra van délre az ekliptikától, így gyakori, hogy olykor megközelíti egy-egy Naprendszerben található égitest. Évente többször áll együtt a Holddal, ritkábban a bolygókkal. Ez hamarosan ismét megtörténik, a telihold ragyogó fénye mellett aránylag nehezen észrevehető Spica április 12e éjjelén „végigkíséri” Holdunkat az égbolton, egész éjszaka a közelében helyezkedik majd el.
Az égi együttállás
A Hold minden keringése alatt, tehát nagyjából havonta együtt áll a Spicával. Azonban minden együttállás más, mint a többi. Egyszer a dagadó holdsarló kerül a csillag közelébe, máskor a fogyó félhold, és lehet, hogy csak nappal kerülnek egymáshoz közel. A kettejük közti távolság sem ugyanannyi együttállásonként, előfordul, hogy csak néhény szögperc, de egyes esetekben ez a távolság meghaladhatja a 4-5 fokot is. Mindezeknek hosszú távon van egy ciklusa is.
Az áprilisi 12-i együttállás során a Hold és a csillag közti távolság az éjszaka folyamán lassan változik a Hold keringése miatt. Jóval holdkelte után, 22:00 órakor még 2,2° választja el a két égitestet, de ekkor kényelmes időpontban élvezhetjük az együttállásukat: a Holdtól balra találhatjuk meg a Spicát. Ez a távolság egészen hajnali 4:10-ig lecsökken 56’-re, ami majdnem kétszerese a telihold akkori látszó átmérőjének.
Az éjszaka folyamán a Föld forgásából adódóan a párost időponttól függően különböző égtájak felé kell keresnünk, de ez nem lesz nehéz feladat, mivel a teliholdat nagyon könnyű az égen észrevenni. Este tíz órakor délkelet irányában tündököl a még egymástól több fokra együttálló páros, mindössze 21°-os magasságban, azonban hajnalban a közelségkor már az égbolt másik oldalán, a délnyugati horizont fölött 15°-kal érdemes rájuk egyújabb pillantást vetni.
Miért érdemes ezt az együttállást megfigyelni?
Az áprilisi egy különleges Spica–Hold-együttállás. Már csak abból adódóan, hogy az év hátra lévő részében az éjszakákon Hold nem fog olyan közel kerülni a csillaghoz, mint ekkor. Egy másik szempont pedig az, hogy ebben az együttállásban a telihold vesz részt, mely egy adott csillagnál csak évente egyszer lehetséges, hiszen minden telihold minden hónapban más-más csillagképben van. Az utóbbi egy-másfél évben többször is megközelítette a Hold a Spicát, tőlünk nézve sajnos nem következett be az a különleges esemény, amely az együttállásoknál is ritkább, hogy a Hold átmenetileg teljesen eltakarja, elfedi a csillagot. Legközelebb majd csak 2032 márciusában lesz ilyen esemény, amely tőlünk is látható.
Szerző: Márk Sebestyén amatőrcsillagász • Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló
