80 éve, 1945. április 4-én szabadították fel Pozsonyt a Pozsony-brünni hadművelet keretében. A harcokban 28 szovjet és 14 román hadosztály vett részt. A címben szereplő szimbólumok közül idézünk fel párat.
A városért vívott küzdelemben 742 szovjet (és szövetséges: csehszlovák, román és bolgár), valamint 470 német és magyar katona halt meg, a civil áldozatok száma 121 volt. A Szlavínon a Vörös Hadsereg 6846 katonája van eltemetve abból a 63 517-ből, akik Szlovákia területének felszabadítása során vesztették életüket a fasizmus elleni harcban. A német és magyar katonák földi maradványait a Rózsavölgyi temetőben helyezték el, ahol később mindkét harcoló fél elesett katonáinak emlékművet állítottak.
Közép-Európa legnagyobb háborús emlékműve a pozsonyi Slavín (ejtsd: szlavín) amely az 52 méteres magasságának köszönhetően a város domináns objektumai közé tartozik. A gigantikus háborús emlékművet Pozsony majdnem minden részéről láthatjuk, mert egy dombon található, kilátással a várra. Mérete impozáns: a központi obeliszk több mint 39 méter magas, a tetején 11 méteres szobor áll (Alexander Trizuljaktól), győzedelmi zászlót emelő szovjet katonát ábrázolva. Az alapok falain azon szlovák helyek vannak felírva, melyeket a Vörös hadsereg szabadított fel a nyugatra való nyomulása során 1944 és 1945 között. Az emlékmű az 1957–1960-as években épült a szovjet háborús emlékművek monumentális stílusának példájára.
A emlékmű vegyes érzéseket kelt. Egyrészt őszinte köszönet az orosz áldozatoknak és a többi szovjet nemzet áldozatainak, akik 1945-ben kiűzték a nácikat és felszabadították a várost. Üzenetét viszont aláásta az 1948-as kommunista hatalomátvétel, valamint az, hogy 1968-ban a Varsói Szerződés katonái a szovjetekkel az élükön behatoltak Csehszlovákiába, és megbuktatták Alexander Dubčeket.
2025-ben, a 80. évfordulón felvetődik a kérdés: valóban sikerült megszabadulnunk a fasizmustól? Hogyan lehetséges, hogy olyan ordas eszmék, mint a fasizmus, a nácizmus képesek újra megjelenni az európai politikában annak ellenére, hogy itt mérte legnagyobb pusztítását a második világháború alatt?
„A múlt iránti tiszteletünket pedig nem szabad a jelenlegi Kreml-rezsim legitimizálásaként értelmezni – fejtette ki Zuzana Čaputová államfő Pozsony felszabadításának 77. évfordulója alkalmából.
Fontos adalék az évforsuló történetéhez, hogy Edvard Beneš köztársasági elnök úton Kassa felé 1945. április 4-én a vonaton nevezte ki az új csehszlovák kormányt, amelynek élén a demokrata Zdenek Fierlinger állt. A kormány első lépései között az egyik az ún. „kassai kormányprogram” kihirdetése volt. Bár a kormányprogram V. fejezetének végén leszögezték az alkotmány által biztosított szabadságjogokat: „Teljes egészében biztosítva lesznek az alkotmányos szabadságjogok, főként a személyi, a gyülekezeti, az egyesülési szabadság, a véleménynyilvánítás élőszó, sajtó és levél útján történő szabadsága, a magán- és levéltitok, a tanszabadság, a lelkiismereti és vallásszabadság. Tilos lesz a köztársaság polgárainak faji alapon történő megkülönböztetése” – az újjáalakult Csehszlovákia vezetői az ország széteséséért a német és magyar nemzetiséget tették felelőssé. Az 1945. április 5-én kihirdetett kassai kormányprogram deklarálta a németek és magyarok kollektív bűnösségét, a program kihirdetését számos magyarellenes megnyilvánulás, munkából való elbocsátások, utcai atrocitások, internálások követték. Májustól aztán egymást érték a két kisebbség teljes jogfosztásáról intézkedő köztársasági elnöki rendeletek, az úgynevezett Beneš-dekrétumok.
Kapcsolódó:
Az első bécsi döntést követően Pozsony a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság fővárosa lesz, de az óvárostól nyugatra levő Dévény, és a délre levő Ligetfalu – a Müncheni Egyezményt követően – a Harmadik Birodalomhoz kerül. A második világháború alatt bár a város zsidó lakosságát deportálták, az épületek megmenekültek az Apollo olajfinomító kivételével a bombázástól. 1945. április 4-én szovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely ismét Csehszlovákia része lesz. A háború után a maradék magyar és német lakosságot erőszakkal kitelepítik, és a háborút lezáró új békeszerződés Csehszlovákiának ítéli stratégiai okokból a mai város szerves részét alkotó Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt.
Ligetfalu a Harmadik Birodalom uralma alatt
A bécsi és pozsonyi hadászati támadó hadművelet (1945. március 16. – 1945. április 15.)
Edvard Beneš úton Kassa felé 1945. április 4-én a vonaton
