• • Paul Cowell szakértő szerint a COVID-19 miatt a felsőoktatásban végrehajtott öt változás továbbra is előnyös lesz a járvány után.
  • Ide tartozik a szélesebb digitális források és kreatívabb értékelési módszerek bevezetése.
  • A hallgatók partnerekként tekinthetnek az előadóikra, akik aktívabbá teszik őket a tanulásban és online visszajelzésben.
  • Az online oktatás lehetővé teheti az előadók számára, hogy tevékenységeiket jobban a tárgyukhoz szabják.

A COVID-19 rendkívüli kihívást jelentett az egyetemek és a hallgatók számára, és ez a kihívás valószínűleg az oltóanyag bevezetése után is fennmarad. Az akadémiai személyzet és a hallgatók felé támasztott követelmények rendkívüliek voltak – és továbbra is azok.  Mindkettőnek kezelnie kell a munka és a magánélet közti egyensúlyt, miközben a tanítás és a tanulás nagyrészt ismeretlen módon, tartós bizonytalanság közepette történik.

A hallgatók és a tanárok azonban 12 hónap leforgása alatt gyökeresen újradefiniálták szerepüket a felsőoktatásban. A jelentős nehézségeket nagyrészt az elszántság és a találékonyság hidalta át.

Öt olyan változtatás a felsőoktatásban, amelyeket érdemes lenne folytatni a COVID-19 után.

1. Technológia a tanuláshoz

Kutatóként, akinek munkája a felsőoktatásban tanuló hallgatók gazdasági befektetéseire és magatartására összpontosít, megállapítottam, hogy óriási lehetőség rejlik a technológia felhasználásában az osztálytermi kívüli tanulás elmélyítésére és támogatására . Mivel az előadótermek üresen állnak, ez a lehetőség élesen fókuszba került.

A világjárvány előtt az online tanulási környezet túlnyomórészt virtuális iratszekrényként létezett. Ez természetesen tananyagraktár volt, de nem ott, ahol a tanulás folyamata zajlott. A világjárvány megvilágította, mit lehet tenni ezzel az online térrel: vonzó, gazdagító és hozzáférhető lehet.

A videók és az interaktív média ma már a tanulás részei, a vitafórumok pedig lehetővé teszik a beszélgetések folytatását és az ötletek rögzítését az órákon kívül is.

2. Az elkötelezettség újradefiniálása

A hallgatói elkötelezettség meghatározása önmagában vita tárgyát képezi, és kontextusonként változik . Nagyrészt azonban arra utal, hogy a diákok részt vesznek a tanulási folyamatban.

A világjárvány előtt az elkötelezettség és a részvétel gyakran szinonimák voltak: a hallgatók részvételét egy tanfolyamon azzal mérték, hogy személyesen részt vettek-e az előadásokon vagy órákon. Amikor senki sem lehet fizikailag jelen, kénytelenek vagyunk újradefiniálni, hogy az elkötelezettség valójában mit jelent, és hogyan lehetünk biztosak abban, hogy van.

Azok az interakciók és beszélgetések, amelyekben a hallgatók részt vesznek az interneten, sokkal többet mondhatnak el az elkötelezettségről, mint egyszerűen megjelenni egy előadáson. Ez különösen igaz azokra akiknek gondozási vagy gyermekgondozási kötelezettségeik vannak és az egyetemen ugyan rendszeresen részt vesznek az osztálytermi oktatáson, de online képesek egyértelműbben megmutatni lelkesedésüket és meglátásukat.

3. Kreatív értékelés

A nagy tétű végső értékelések – például az írásos vizsgák, amelyeket tömegesen, időzített, csendes körülmények között végeznek – lehetetlenek egy járvány idején. Ráadásul rosszul értékelik a hallgatók színvonalát, nem reprezentálják pontosan az olyan készségeket, mint a kreativitás, és gyakran alig hasonlítanak azokhoz a valós körülményekhez, amelyekbe a hallgatók az egyetem után belépnek. A hagyományos vizsgák az információk felidézésére összpontosítanak, nem pedig egy téma feltárására.

Nyílt értékelések – például esettanulmányok készítése, szakpolitikai tájékoztató dokumentumok összeállítása és podcastok rögzítése – jobban értékelik a kíváncsiságot és az akadémiai hozzáállást. Itt az értékelés része a tanulási folyamatnak. Ezt alkalmaztam tanításom során, arra kérve a hallgatókat, hogy hagyományos esszék helyett videókat, podcastokat vagy blogokat mutassanak be.

4. A diákok, mint partnerek

Az online tanulás jelentős elkötelezettséget igényel a hallgatóktól, és a hallgatóknak és az oktatóknak együtt kellett működniük a siker érdekében. Sok esetben ez arra késztette az egyetemeket, hogy egyre inkább tekintsék partnerenek a hallgatókat az oktatásuk során.

A diákok közösen tervezhetik meg a tevékenységeket és az értékeléseket, ezáltal a tanulás aktív résztvevőivé válhatnak. A hallgatók segíthetnek az élő tevékenységek formátumának alakításában, például rendszeres visszajelzéssel – amit könnyebb online módon végrehajtani.

5. A tanterv módosítása

Elismerték, hogy az előadások és oktatóanyagok kombinációja, amelyből a sok tantárgyból álló egyetemi oktatás áll, nem mindig alkalmasak a célra.

Sok tanár és hallgató számára nehéz volt hirtelen áttérés az online tanulásra, mivel nem volt előkészítve vagy nem volt tapasztalatuk. De ha időbe is telik a tervezés, az online tanítás beépítése lehetővé teszi az előadók számára, hogy arra összpontosítsanak, hogy mely tevékenységek felelnek meg legjobban a tárgyuknak, és megtervezzék őket.

Az előadások helyettesíthetők társtanítással – ahol a hallgatók vállalják az oktatói szerepet és tanítják társaikat – vagy virtuális kirándulásokon, ahol az osztály képes virtuális túrát tenni egy fizikai térben.

A COVID-19 hatalmas kihívást jelentett a felsőoktatás számára – de az egyetemek tanulhatnak ebből a kihívásból, hogy javítsák a tanulást és az oktatást a jövőben.