Vámos Ágnes a közelmúlt neveléstudományának kimagasló egyénisége több területen is maradandó örökséget hagyott ránk. Ezek közül is kiemelkedik az az innováció, amellyel a hazai nyelvoktatást addig sosem látott sikeres pályára állította. A kéttannyelvű oktatás ötletének felvetése, oktatáspolitikai feltételeinek megteremtése és gyakorlati megvalósítása egyaránt az ő munkásságának része.
Vámos Ágnes, akitől most búcsúzom, és aki fájdalmasan korán hagyott itt bennünket, szakmai életem egyik legmeghatározóbb személyisége volt. 1997-ben ismertem meg, amikor úgy döntöttem, hogy kutatási területemnek a kétnyelvűség témáját választom. Természetes volt, hogy kapcsolatot kívántam keresni a téma hazai szakembereivel. Kollégáim Vámos Ágnest ajánlották. Találkozásunk életem egyik legszerencsésebb eseménye volt. Ágnes az első pillanattól kezdve lelkesen és önzetlenül szánta rám idejét, és osztotta meg velem tudását.
Egyértelmű volt, hogy doktori tanulmányaim során ő legyen a témavezetőm. Támogatása még a habilitációmig is elkísért. A szakmában együtt töltött több, mint két évtized alatt számos közös munkánk volt, publikációk, hazai és külföldi konferencia-szereplések, konferenciák és tanártovábbképzések szervezése. Ezen időszak első része a hazai oktatásügy aranykora volt, amelyben Vámos Ágnes úttörő szerepet vállalt: a közoktatásba beágyazott hazai kéttannyelvű oktatás megteremtését. Érdemes közelebbről is megvizsgálni ennek az innovációnak a lépéseit, valamint Vámos Ágnes ebben betöltött szerepét.
A kéttannyelvű oktatás hazai megvalósításának első lépései
Sajátságos ellentmondás, hogy míg a kéttannyelvű oktatás nagy történelmi múltra tekint vissza, tudományos érdeklődés e területet külföldön csupán a hatvanas évektől, hazánkban pedig még későbbi időponttól, a kilencvenes évektől kezdve kísérte. Az 1980-as évtizedben hazánkban egyre nagyobb lett a szakadék az idegen nyelvi kínálat és a társadalmi igények között, és ez oktatáspolitikánkat változásra késztette. A Művelődési Minisztérium Gimnáziumi Osztályának vezetője, Boldizsár Gábor, valamint munkatársa, Vámos Ágnes már 1983 óta foglalkozott a kéttannyelvű oktatás témájával. Ennek hazai bevezetésére azonban csak 1985-től nyílt lehetőség, miután az 1985. évi I. törvény kimondta, hogy a közoktatásban az oktatás idegen nyelven is folyhat. Boldizsár Gábor és Vámos Ágnes még ugyanebben az évben tanulmányútra utazott Bulgáriába, ahol ekkor már 25 kéttannyelvű gimnázium működött.
Vámos Ágnes és munkatársai erőfeszítéseinek köszönhetően hazánkban 1987-ben minisztériumi támogatással jöttek létre az első két tanítási nyelvű gimnáziumok, melyeket két évvel később, alulról szerveződő társadalmi kezdeményezésre az első kéttannyelvű általános iskolák is követtek. Megkezdődött a páratlan sikertörténet, melynek eredményeképpen a programok száma 2018-ra már csaknem 300-ra bővült.
Vámos Ágnes irányítása mellett született meg a 26/1997. (VII. 10.) MKM rendelet a két tanítási nyelvű oktatás hazai irányelveiről. Az 1997-es jogi szabályozás kimondja, hogy a kéttannyelvű iskolákban a célnyelv oktatásán felül minimum három tantárgynak a tanítása-tanulása idegen nyelven (nem nemzetiségi és nem anyanyelven, hanem angol, francia, német, olasz, orosz vagy kínai nyelven) folyik. Továbbá a főbb célokat is kijelöli az alábbiak szerint:
„A két tanítási nyelvű iskolai oktatás célja, hogy az anyanyelvi és idegen nyelvi tudást egyidejűleg és kiegyensúlyozottan fejlessze, a tanulókat megtanítsa az idegen nyelven való tanulásra… Célja továbbá, hogy különböző kultúrák értékein keresztül nevelje a tanulókat türelemre, megértésre és nyitottságra; törekedjen pozitív én- és országkép kialakítására…”
(26/1997. (VII. 10.) MKM Rendelet).
Munkásságának első évtizedében Vámos Ágnes megteremtette a terület szakterminológiáját, definiálta az alapfogalmakat, mint például oktatási kétnyelvűség, tannyelv, amely előfeltétele volt a szakterület tudományba emelésének.
[pdf-embedder url=”https://www.magyar-iskola.sk/wp-content/uploads/2021/09/nevelestudomany_2020_4_811.pdf”]
