Hangtan II. – Hangtörvények
JTJ-Online órák – Jármy-Takács Judit
A beszédfolyamatban a hangokat nem elszigetelten, hanem összefüggően egy folyamat részeként ejtjük és halljuk. A beszédhangok hatnak egymásra, ezt alkalmazkodásnak nevezzük.
MAGÁNHANGZÓTÖRVÉNYEK:
- hangrend: a magánhangzók szabályos elhelyezkedése a szavakban, lehet magas (teniszütő), mély (autó) és vegyes (irat)
- illeszkedés: a toldalék hangrendje illeszkedik a szó hangrendjéhez:
magashoz magas (szék+re)
mélyhez mély (toll+at)
vegyeshez mély (irat+ot)
3. hiátus: 2 magánhangzó között egy ejtéskönnyítő „j”-t mondunk, pl.: te(j)a, di(j)ó
MÁSSALHANGZÓTÖRVÉNYEK:
- Hasonulás: képzéskor két egymás mellé kerülő hang közül az egyik részben, vagy teljesen magához hasonlóvá teszi a másikat.
– részleges hasonulás: akkor jön létre, ha 2, eltérő képzésű mássalhangzó kerül egymás mellé. A 2. hat az elsőre és magához hasonlítja.
– zöngésség szerinti: a hang zöngésség tekintetében alkalmazkodik a mögötte állóhoz, pl.: vasban
– képzés helye szerinti részleges hasonulás: n+b, n+p és n+gy hangok találkozásakor jön létre, pl: színpad, különben
– teljes hasonulás: 2, egymás mellé kerülő hang a kiejtésben teljesen azonossá válik.
–írásban jelöletlen: anyja, hagyja
–írásban jelölt: vassal, ebben
- Összeolvadás: 2, egymás mellé kerülő hang helyett egy hosszú harmadikat ejtünk, pl.: szabadság, barátság
- Kiesés: 3 egymás mellé kerülő mássalhangzó közül a középsőt nem ejtjük, pl.: mondta
- Rövidülés: ha egy hosszú és egy rövid mássalhangzó áll egymás mellett, akkor a rövid hatására a hosszút is röviden ejtjük, pl.: otthon
- Nyúlás: 2 rövid magánhangzó közti rövid mássalhangzót hosszan ejtjük, pl.: kisebb
