A tömegkommunikáció

A tömegkommunikáció hatása a nyelvre és a gondolkodásra | Grüll Tibor (Bornemisza Péter Gimnázium, 9. évfolyam | Magyar Nyelv és Irodalom)

A tömegkommunikáció

A 21. században számtalan információátadásra szolgáló eszközt használunk, amelyek a gyors és hatékony közvetett kommunikáció csatornájául szolgálnak. Egyes eszközök azt is lehetővé teszik, hogy az üzenet a befogadók, címzettek hatalmas tömegeit érjék el: ezeket nevezzük tömegkommunikációs eszközöknek.

A tömegkommunikációs eszközök felhasználásával végbemenő tömegkommunikáció csoportok között történik. Bár az üzenet címzettjei hatalmas tömeget alkotnak, a feladók száma pedig lényegesen kisebb, mindkét oldalon csoportok, nem pedig egyes személyek állnak. A tömegkommunikáció másik fontos sajátossága, hogy az információáramlás alapvetően egyirányú: csak ritkán adott a közvetlen válasz lehetősége. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs visszajelzés: mi, befogadók is üzenünk azzal, ha átkapcsolunk egy másik csatornára vagy kikapcsoljuk (konkrétan vagy átvitt értelemben) a televíziót. Az is üzenet lehet, hogy megvásároljuk-e a főműsoridőben reklámozott terméket. A tömegkommunikáció tehát csoportok közötti, egyirányú és közvetett közlésfolyamatként határozható meg.

A média

A tömegkommunikációs eszközöket – a latin medium ’közvetítő’ szó alapján – médiumoknak nevezzük, összességüket pedig médiának. (Mivel a magyarban a többes számot a -k toldalék jelöli, a média alakot a magyar beszélők egyes számúnak érzik, és egyre gyakrabban használják a médiák alakot.) A médiumok közé soroljuk a sajtót, a rádiót, a televíziót, a mozit és az internetet. A sajtó vizuális (képi), a rádió pedig auditív (hangzó) tömegkommunikációs eszköz. A televízió, a mozi és az internet audio­vizuális (hangzó-képi) kommunikációt tesznek lehetővé. Az internet igen sajátos médium: bizonyos szempontból egyesíti a többi tömegkommunikációs eszköz sajátosságait. Létezik elektronikus (internetes) sajtó; hallgathatunk „rádiót” és nézhetünk „tévét” interneten is.

A tömegkommunikációtól a befogadók elsősorban tájékoztatást és szórakoztatást várnak. A legnépszerűbb műsorok elsősorban azok, amelyekből értesülhetünk az aktuális eseményekről, illetve amelyek – elsősorban könnyed, önfeledt, aktivitást nem igénylő – kikapcsolódást nyújtanak. A feladók célja azonban nem csupán a tájékoztatás és a szórakoztatás, hanem a befogadók befolyásolása is lehet (például a reklámok, a különféle kampányok hirdetései). A tömegkommunikációs eszközök rendkívül széles körű elterjedtsége hatalmas lehetőségeket biztosít számunkra. A világból sokkal többet ismerünk meg, fogadunk be, mint elődeink. A médián keresztül sok pozitív és negatív hatás ér bennünket nap mint nap.

A tömegkommunikáció lehetőségei

A híradóból például a világ legtávolabbi pontjain történtekről is tudomást szerezhetünk, szakértők véleményét ismerhetjük meg a világ politikai, gazdasági eseményeiről, katasztrófákról, valamint azok lehetséges következményeiről. A múlt és a természet titkaiba, más kultúrák életébe vagy épp egy kórház nyugalmasnak éppen nem mondható mindennapjaiba pillanthatunk be a dokumentumfilmeknek, ismeretterjesztő újságoknak köszönhetően. Ugyanakkor a médián keresztül természeti katasztrófák, háborúk által sújtott emberek, nehéz sorsú családok megsegítésébe is bekapcsolódhatunk.

A tömegkommunikáció emellett a szórakoztató tartalmak, műfajok széles választékát nyújtja – nem kell sokat gondolkodnunk azon, hogy mivel töltsük ki szabadidőnket, hogyan lazítsunk egy fárasztó nap után (pl. filmek, filmsorozatok, sportközvetítések, koncertek).

A tömegkommunikáció veszélyei

A lehetőségek mellett azonban tisztában kell lennünk a tömegkommunikáció veszélyeivel is. A médiatudatosság, a média üzeneteinek felismerése, megfelelő értelmezése, a veszélyek elkerülésére való törekvés ma már a műveltség részét képezi.

Tudnunk kell például, hogy a hírek nem a valóság objektív részletei, hanem szűrés eredményei, tehát szubjektív valóságot tükröznek. Ha megnézzük különféle tévécsatornák híradóit, magunk is meggyőződhetünk arról, hogy nem mindenhol ugyanaz minősül hírnek, valamint csatornánként eltérő lehet az ugyanarról az eseményről készült tudósítást felvezető szöveg, ahogyan az elemző szakértő véleménye is. A hírek befolyásolják világképünket: a katasztrófák naturalisztikus képei, a bűnügyeket részletező műsorok negatívan hatnak közérzetünkre, világképünkre, és nemcsak óvatosságra ösztönöznek, de félelmet és elégedetlenséget is kelthetnek bennünk.

A szórakozás sem csak pozitív hatásokkal jár. A tömegkommunikáció által nyújtott kikapcsolódás szinte kizárólag passzív időtöltés. A fejlett világ jóléti társadalmainak egyre nagyobb problémája a mozgásszegény életmód és az egészségtelen táplálkozás; a média jelentős mértékben járul hozzá ezeknek a problémáknak a súlyosbodásához. Sok családban a médiumok, azon belül is az értékeket fel nem mutató, sőt az értéktelent értékesként beállító műsorok, tartalmak jelentik a szórakozás kizárólagos formáját, a fizikai és szellemi aktivitás nem része a pihenésnek. Kapcsolatainkra is károsan hathat, ha „nem jut idő” a beszélgetésre, a közös játékra, programokra, mert esténként kedvenc sorozatunkat nézzük. A kisgyerekekre különösen nagy veszélyt jelent a televíziós műsorok túlnyomó többsége – nemcsak a valóságshow-k torz valóságképe, de a híradó által közel hozott tragédiák és akár a koruknak, értelmi és érzelmi szintjüknek nem megfelelő rajzfilmek és reklámok is.

A médiaüzenetek mindemellett állandó fogyasztásra sarkallnak. Ma már természetesnek tartjuk, hogy nemcsak azt vesszük meg, amire szükségünk van, hanem mindazt, amire vágyunk – ha pedig nem tudjuk megszerezni, elégedetlenek leszünk. Mindez hatalmas, egyre nagyobb mértékben növekvő hulladéktömeget is eredményez, amely egyelőre igen jelentős problémát jelent a modern világ számára. De értékrendünkre, identitásunkra is igen negatív hatással lehet a média üzenete: a boldogságot a fogyasztás és az anyagi jólét jelenti.