A Magyartanárok Egyesülete állásfoglalása
a Nemzeti alaptanterv 2020. január 31-én nyilvánosságra hozott szövegéről
A Magyartanárok Egyesületének véleménye szerint ez a Nemzeti alaptanterv a magyar nyelv és irodalom tantárgy tekintetében nem nemzeti és nem alaptanterv. Nem nemzeti, mert ekkora mennyiségű tananyag az adott korosztály legalább kétharmada számára nem elsajátítható, őket a nemzetből mintegy kirekeszti. Nem alaptanterv, mert a tanítást teljes részletességgel s nem csupán alapjaiban szabályozza. Komoly óraszámcsökkentés mellett jelentős tananyagbővítést hajt végre. Annyira nem ad módot a képességfejlesztésre, a diákok egyéni fejlődésére, a módszerek és gondolatok sokféleségére, hogy egyáltalán nem szolgálja a diákok érdekeit, nem teszi őket jó szövegértőkké, árnyalt és pontos szövegek alkotóivá, művelt, a humán kultúra iránt elkötelezett felnőttekké. Nem szolgálja sem személyiségfejlődésüket, sem tanulás- vagy munkakultúrájukat, sem boldogulásukat a munka világában. Ezért mélyen gyerekellenes.
A kortárs kultúráról tudomást sem vesz, habár tud arról, hogy a nyelv állandóan változásban van, ám ezt morális kérdésként kezelve (az egyénnek a nyelv iránti felelősségről szólva) keményen normatív nyelvszemléletet képvisel. Az irodalom folyamatát is az 1970-es években lezárja, egészen véletlenül és elszórtan szerepelnek csak ennél újabb művek a tananyagban, a kortárs irodalom mint téma és fontos probléma eltűnt. A régi korok irodalomtörténetét sokkal mélyebben ismerteti meg, mint azt a diákok nyelvi kompetenciája lehetővé tenné, és még a régebbi korok irodalomtörténetéről adott képe is elavult és elfogult.
Ez az alaptanterv újra az ideológia, a politika szolgálólányává teszi az irodalmi nevelést, s ezzel legalább negyven évvel veti vissza az 1978-ban a szolgálólányi szerepből kiszabadult magyartanítást. Irodalomszemlélete a művek nyelvi megvalósulásának és nemzeti kulturális értékének elszakításával, szembeállításával nem konzervatív, hanem elmaradott. Olyan ideológiai kiindulópontokat tartalmaz, amelyek nem eredményezhetnek érvényes tanítási koncepciót. Az irodalom tananyag kitüntetett eleme az üldözött magyarság koncepciója, a Trianon fölötti gyász hangsúlyozása és a határon túli magyarsággal való egység deklarálása. Nem tagadva a történelmi trauma miatt érzett fájdalom jogosságát, illetve a magyar irodalom államhatárokon túllépő jellegét, ezt a fájdalmat az irodalomtörténet vezérgondolatává tenni mélyen irodalomellenes gesztus.
Az alaptanterv az irodalom tananyag egyetlen lehetséges rendezőelvének a kronológiát tekinti, csak deklarálja, hogy az általános iskolában időlegesen lehetséges más rendezőelv, de nem tesz lehetővé semmiféle más utat. Ezzel a 7–8. osztályos diákokat végképp elidegeníti az irodalomtól, a 9–12. osztályosokat szintén. Nem ad teret semmiféle tanári kezdeményezésnek, önálló gondolatnak. Nem vesz tudomást a régiók, az iskolák és tanulócsoportok különbségeiről, mindenkit beszorít az országos egyentanterv kalodájába.
Érzéketlen minden iránt, amit a magyar pedagógiatudomány, a tantervelmélet, a szakmódszertan az előző évtizedekben megalkotott. Deklarálja a módszertani szabadságot, de olyan mértékben szabályozza az elvégzendő tananyagot (például többször azt is meghatározza, hogy mely versek mely versszakait kell memoriterként megtanítani), hogy az minden tanári mozgásteret végképp beszűkít.
A tárgyalt szerzők és művek listájának bővülése nem alapul komoly tudományos kutatásokra, nincs tudományos fedezete, hanem olyan kultúrharcos szemléletet tükröz, amely egy ideológia üzenete kedvéért szétszakítja a nemzetet. Ezért nem tekinthető alaptantervnek, nemzetinek meg végképp nem, mert szemben áll azzal a gondolattal, hogy a nemzet egészének alaptanterve legyen.
Mindezek alapján leszögezzük: a most nyilvánosságra került kormányrendelet olyan súlyosan veszélyezteti a nemzet egységét, a nemzeti kultúrát, a diákok fejlődését, a tanári munka szakmaiságát, annyira mérgezi a közgondolkodást, hogy azonnal vissza kell vonni.
A Magyartanárok Egyesülete választmánya
Budapest, 2020. február 1.
Kapcsolódó anyag:
Arató László: A magyartanítás katasztrófája avagy a „módosított” NAT
