A dunaszerdahelyi Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskolát három diák képviselte a Gloria Victis Kárpát-medencei történelmi vetélkedő 2019-es döntőjében. A Bereznai István, Dömény Béla és Sidó Barnabás alkotta csapat a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A Rákóczi Szövetség az első három helyezettnek ötnapos isztambuli és rodostói tanulmányutat ajándékozott, amely 2020. január 18–22. között valósult meg. A csapat beszámolója a jutalomkirándulásról:
Kalandunk 2020. január 18-án reggel kezdődött a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér előcsarnokában. Mindannyiunk fülében a Hungária együttes jól ismert dala csengett: „Isztambul, óúóúó! Isztambul!“ A zökkenőmentes repülőút után elfoglaltuk a szállásunkat, majd ismerkedő sétát tettünk az esti fényekben úszó belvárosban.
Másnap csatlakozott csapatunkhoz Nevzat Saricelik, aki a magyar nyelvű idegenvezetést biztosította. Isztambul szívében helyezkedik el az egyik leghíresebb iszlám templom, a Világörökség részét képező Kék mecset. Elsőként a 17. században I. Ahmed szultán parancsára építtetett létesítményt látogattuk meg, amely a belső teret borító kék csempéiről kapta nevét. Hat minaretjével különleges helyet foglal el az iszlám kultúrában, ugyanis építésekor csupán a mekkai Masjid al-Haram nagymecsetet illette meg ez a „kitüntető cím“.
A beltér arannyal és drágakövekkel gazdagon díszített, lenyűgöző a mozaikok változatossága, a csempéken különféle növényi ornamentumok láthatók. A jelenleg felújítás alatt álló objektumba – mint minden mecsetbe – mezítláb szabad csak belépni.
A Kék mecsettel szemben riválisként emelkedik a bizánci korból származó Hagia Sophia, a Szent Bölcsesség temploma.
A pompás rózsaszínben tündöklő építményt I. Jusztiniánusz császár építtette, elkészítése 10 000 munkás 5 évi megfeszítő munkájába került. Az akkori világ egyik csodájának számított, méretei elkápráztatták az embereket. Az építészek a belső tér elemeit aprólékosan kidolgozták, a belső térben Jézust, Szűz Máriát és a bizánci császárokat ábrázoló, arannyal alapozott mozaikok, ikonok vannak. A tetőszerkezet elemei közül kiemelkedik a monumentális főkupola, melynek átmérője 33 méter.
A törökök Konstantinápoly 1453-as elfoglalását követően mecsetté alakították át. 1985-ben az UNESCO felvette a Világörökség listájára, azóta múzeumként szolgál.
Közvetlenül a Hagia Sophia mellett terül el a Topkapi palota, amely közel négy évszázadon keresztül az Oszmán Birodalom adminisztratív központja volt. A szultánok innen irányították a hatalmas országot. A múzeumként funkcionáló palotakomplexum kiállítótermeiben korabeli konyhai eszközök, az előkelők által használt porcelán étkészletek, fegyverek sokasága tárult elénk. Ezenkívül megtekintettük a létesítmény különböző helyiségeit, a szultán fogadótermétől és lakrészeitől kezdve a bibliotékán át egészen a háremig. Számunkra az utóbbi volt a legérdekesebb, ugyanis az itt található tucatnyi szobában éltek az uralkodó ágyasai, feleségei. Ezt követően a teraszra látogattunk ki, ahonnan csodás kilátás nyílt a Boszporusz partjára.
A városnézést a Hippodrom térnél folytattuk, ahol a bizánci korban sporteseményeket, főként lóversenyeket rendeztek. A tér közepén két obeliszk helyezkedik el, az egyik Egyiptomból származik, a másikat VII. Konstantin császár állíttatta. A Hippodrom egyik sarkában található a II. Vilmos német császár isztambuli látogatásának emlékét őrző boltíves építmény, a Német Szökőkút.
Aznap utolsó nevezetességként az Elsüllyedt Palotát tekintettük meg. A név hallatán kicsit elgondolkozik az ember, vajon mi lehet ez. Tulajdonképpen egy víztározóról beszélünk, pontosabban egy hatalmas teremről, melyet 336 márványoszlop tart egyben. Két oszlopon a görög mitológiai alak, Medúsza feje, egyen pedig könnycseppek rajzolódnak ki.
Törökországi tartózkodásunk harmadik napján Rodostó/Tekirdag felé vettük az irányt. A Márvány-tenger partján lévő település nagy szerepet játszik a magyar történelemben. Az 1703–1711-es Rákóczi-szabadságharc leverése után II. Rákóczi Ferenc, a nagyságos fejedelem bujdosótársaival itt töltötte száműzetése éveit 1735-ben bekövetkezett haláláig. Emlékük nem merült a feledés homályába. Épp ellenkezőleg,
a Rákóczi Ferenc emlékház és múzeum ezt hivatott ápolni. Ugyan a fejedelem sohasem élt a falai között, de rendszeresen találkozott itt bujdosótársaival. Felemelő érzés volt ugyanazon a padlón járni, mint egykoron Rákóczi és Mikes.
Portrékon, térképeken, használati tárgyakon keresztül betekintést nyerhettünk a száműzöttek mindennapi életébe, szokásaiba. A tengerhez kivezető utat mindmáig Magyar utcának hívják.
II. Rákóczi Ferencnél tett látogatásunk után rövid városnézésre került sor, Isztambulban belevetettük magunkat a pezsgő városi életbe. A Nagy Bazárban az ízek, illatok és az emberek kavalkádja ragadott magával bennünket. Az 1461-ben megnyílt épületegyüttest kis utcácskák hálózata szövi át, kövein naponta több százezer ember lépte hallatszik. A boltok portékái között megtalálhatók kézműves termékek, szőnyegek, ékszerek, ruhaneműk és fűszerek. Alkudni kötelező!
A bazári hangulatot hátunk mögött hagyva az esti órákban tértünk vissza a szálláshelyünkre, a következő napot pedig a Fűszerbazárban kezdtük. A nagy múltra visszatekintő bazárban – mint a neve is mutatja – túlnyomórészt fűszerekkel kereskedtek, de manapság az árusok sokkal szélesebb kínálattal kecsegtetnek. Itt nem sokáig időzhettünk, hiszen a kikötőben már vártak bennünket. Sétahajózás a Boszporuszon, hihetetlen! A Fekete- és a Márvány-tengert összekötő szoros „bebarangolása“ kihagyhatatlan alkalom. A kikötőt elhagyva a Galata-torony felé vettük az irányt. A 14. században a genovaiak építették, 68 méter magas, a tetején kialakított teraszról fantasztikus körpanoráma nyílik a városra.
Záróakkordként Magyarország Isztambuli Főkonzulátusát kerestük fel, ahol Keller László főkonzul üdvözölt bennünket. Szabadidőnkben kipróbáltuk a Marmaray alagúton közlekedő gyorsvasutat is, melyen az európai kontinensről Ázsiába jutottunk.
Az utolsó nap délelőttjét az Isztambuli Régészeti Múzeumban töltöttük, melynek világhírű gyűjteményéből a szarkofágok, görög és mezopotámiai szobortöredékek voltak számunkra a legérdekesebbek. Itt őrzik a világtörténelem első ismert békeszerződését, melyet az ókori egyiptomiak kötöttek a mai Törökország területét birtokló hettitákkal. A múzeumlátogatást követően, tanulmányutunkat befejezve, a reptérre indultunk, s pár óra múlva ismét Budapesten voltunk.
Köszönettel tartozunk a Rákóczi Szövetségnek a jutalomkirándulás megszervezéséért és lebonyolításáért. Felejthetetlen élményekkel tértünk haza Dunaszerdahelyre, egy dolog azonban leszögezhető: „Jöttünk, láttunk,…… visszamennénk.”
Duborszky Attila tanár
