Idén Gombaszög adott otthont a Csemadok és a Hagyományok Háza által szervezett XII. Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny országos döntőjének.
Németh Enikő kiemelt aranysávval, Tamási Blanka aranysávval végzett a 4. kategória versenyében.
A Népmese napján hallgassák szeretettel…
2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.
A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.
Magyar népmese-típusok*
A népmesék összehasonlító vizsgálatának során az egyes mesék részletes tabulációját, elemeikre való felbontását, az egy-egy típusra visszavezethető változatok csoportosítása követi. Ez irányban Georg Hahn úttörő kísérlete után csak Georg Gomme és Lazar Sainean sémái mutatnak némi haladást, bár az angol Folk-Lore Society kézikönyvének szerzője éppúgy, mint az oláh mesék derék monográfusa, mindegyik elsősorban csak a saját nemzete meséinek anyagára szabta, s ennek rendszerezésére alkotta meg a maga mesetípusait. Valamivel elvontabb és általánosabb mégis Gomme 70 típusa, holott Sainean csakis a könyvében feldolgozott román mesekincs összefoglaló át-nézeteképpen állítja fel típusait, amelyek csoportosítása terén különben nagyon kitetszőleg Hahn nyomdokain jár. Olyan tipológiát; amely valamennyi nép összes meséinek rendszerezésére egyaránt alkalmas legyen, valami bajos is szerkeszteni; ami pedig még bajosabb, az a rövid, egy-két szóban a típus képét jellemzően összefoglaló elnevezések megállapítása. E tekintetben Hahn a maga elméletében elfogultan, nagyon is előtérbe tolta a görög és germán mitológiai neveket, s részben még az ő elnevezéseit tartják meg Gomme és Sainean is; részben pedig, kivált az angol folklorista, olyan címeket alkotnak, amelyek csakis az angol, illetőleg csak az oláh mesékre illenek.
Midőn mi a magyar népmesék típusainak megszerkesztésére teszünk kísérletet, nagyjában szintén említett elődeink nyomain maradunk; de természetesen kénytelenek leszünk típusaik számát ott, ahol mesekincsünk kívánja, újabbak beékelésével szaporítani; ott pedig, ahol az egyes típusok kevéssé illenek a mi meséinkre, helyükbe másokat állítani, részben pedig olyanokat, amelyekre nálunk példák nem akadnak, teljesen mellőzni. A típusok egymásutánjában egyelőre minden rendszerezéstől tartózkodunk. (http://mek.niif.hu/04700/04798/html/katona_folklor0006.html)
