Az Uránuszt 1781. március 13-án pillantotta meg először az angol Sir William Herschel (eleinte üstökösnek vélte a felfedezését). A névválasztást illető vita után végül Johann Bode német csillagász javaslata kerekedett felül, így lett Uránusz, ami jobban illeszkedett a többi bolygó ógörög-latin elnevezéseinek sorába. Uránusz a görög mitológiában az eget megszemélyesítő isten, Gaia-Földanya férje, az első, legősibb istennemzedék képviselője. Kronosz (Szaturnusz), a titánok és a küklopszok apja.
Az Uránusz a Naprendszer egyik óriásbolygója (Jupiter típusú bolygó), a negyedik legtávolabbi külső bolygó. Egy év alatt a csillagokhoz képest csak keveset mozdul el. Közelről eddig csak a Voyager-2 űrszonda vizsgálta 1986-ban.
Légköre hidrogénből (83%) és héliumból (15%) áll, de kevés metán és ammónia is van benne. A metán az atmoszféra felső részén elnyeli a vörös fényt, ami miatt a bolygó halvány kékeszöld színű. Kevés részletet mutat a légkör. A szelek sebességeloszlása a Neptunuszéhoz hasonló. A felhők ugyanúgy mozognak a szélességek mentén, mint a Jupiter és a Szaturnusz esetében, csak sokkal halványabbak. A legjobb felvételeket a Hubble-űrtávcsővel és adaptív optikás földi óriástávcsövekkel (Keck, Subaru) készítették.
Szilárd anyagot is tartalmazó magja körül folyékony víz, ammónia és metán köpenye van.
Az Uránusz tengelyhajlása 90°-nál is nagyobb, retrográd a forgása. Gyakran az egyik pólus mutat a Nap irányába. Ezen a póluson melegebb van, mint az egyenlítőn. A nagy tengelyhajlás egy bolygó méretű objektummal való korai ütközés során jöhetett létre több milliárd évvel ezelőtt.
Az Uránusznak a Földéhez hasonlóan erős mágneses tere van. Furcsa, hogy a mágneses tengely és a forgástengely 59 fokos szöget zár be egymással, valamint a mágneses tengely nem megy át a bolygó középpontján. A mágneses tér a bolygó belsejében alakul ki, de még nem lehet tudni, hogy pontosan mi hozza létre. Újabban feltételezik, hogy a víz különleges, szuperionos rétege befolyásolja a mágneses tér szerkezetét.
11 gyűrűje és 27 holdja ismert.
