Trócsányi Zoltán (Miskolc, 1961. augusztus 11. –) Akadémiai díjas magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a részecskefizika kutatója. A Debreceni Egyetem Fizikai Intézetének igazgatója, az MTA-DE Részecskefizikai Kutatócsoport csoportvezetője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Fizikai Intézet oktatója. A körülöttünk lévő világ működését az elemi részecskék között ható erők határozzák meg. De mik is azok az elemi részecskék, a kvarkok és leptonok? Milyen kölcsönhatások léteznek köztük, és hogyan mennek ezek végbe? Hogyan épülhetnek fel összetett atomok? Mi az a Higgs-bozon, és miért olyan kulcsfontosságú a Standard Modellben?
A Részecskefizika a Higgs bozon felfedezése után tíz évvel: 2022.09.15 című előadás a Debreceni Egyetem Professzori Klub rendezésében valósult meg. Ez volt a Klub XIII. évadának nyitó rendezvénye. Helyszín: DAB Székház (Debrecen, Thomas Mann u. 49.)
Az esemény házigazdája: Dr. Páles Zsolt, a Klub társelnöke, az MTA Debreceni Területi Bizottság elnöke.
2012. július 4-én fél évszázados tevékeny várakozás ért véget, amikor az ATLAS és a CMS kísérletek – köztük az ELTE Fizikai Intézet jelenlegi munkatársai – bejelentették a Higgs-bozon felfedezését. Tíz év elteltével a kísérleteknek otthont adó CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) és a kutatásban résztvevő intézmények kutatói tudományos szimpóziummal ünnepelték meg az alkalmat, ahol azt is bemutatták, milyen fényes jövő elé nézünk a Higgs-kutatásban a Nagy Hadronütköztetőn (az LHC-n) és a jövő részecskegyorsítóin.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a Higgs-bozonnak nincs hatása a mindennapjainkra, hiszen egy rövid élettartamú részecske, amelyet csak nagy energiájú részecskeütközésekben észlelhetünk közvetlenül. Közelebbről tekintve azonban a Higgs-bozon és a megismerését célzó kutatásokhoz szükséges innováció is közvetlen hatással van a társadalomra.
Az elemi anyagi részecskék, mint a jól ismert elektron, a Higgs-bozonnal való kölcsönhatás miatt rendelkeznek nem nulla tömeggel, és ez teszi lehetővé azt, hogy kis térfogatba – például egy atomba – zárva stabil anyagot építhessenek fel. A nulla tömegű részecskék – mint a fény elemi részecskéje, a foton – ugyanis fénysebességgel száguldanak az Univerzumban.
