A Parlament által elfogadott javaslat szerint a testnevelést és a sportot az általános iskolákban legalább heti három órában tanítják. Az egyetlen kivételt az ötnél kevesebb osztállyal rendelkező általános iskolák jelentik. A középiskolákban a testnevelés és a sport legalább heti két órában kötelező.
A testnevelésórák számának növelését többek között az Európai Parlament 2007-es állásfoglalásának való megfelelés indokolja. A Parlament felszólította a tagállamokat, hogy az általános és középiskolákban vezessék be a legalább heti három órából álló kötelező testnevelést. Az állásfoglalás egy tanulmányon alapult, amely az Európai Unió országaiban legalább heti 120 perc testnevelés bevezetését javasolta.
Az UNESCO iránymutatásai szerint minőségi testnevelésre is szükség van. Ezen iránymutatások szerint az iskolákban heti 120 vagy 180 percet kellene testnevelésre fordítani.
A testnevelési és sportórák számának növelése tehát összhangban lenne a nemzetközi intézmények ajánlásaival. Heti három órával az OECD-országok és az Európai Unió átlagát is megelőznénk. A testnevelés az első ciklusban a teljes tanítási idő 12,5 százalékát, a második ciklusban pedig 10,3 százalékát tenné ki.
Viszonylag kevés az ezt elemző kutatás
Viszonylag kevés megfelelő kutatás áll rendelkezésre a testnevelésórák számának növelésének hatásairól. Különösen egy németországi tanulmány, amely az egyes szövetségi államokban elemezte a testnevelésórák hatását a gyerekekre, érdekes eredményekkel szolgál. Egyes országok ugyanis két, mások három testnevelési órát írnak elő.
A tanulmány kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik több testnevelésórát kaptak, jobb jegyeket értek el németből és matematikából. Ez különösen igaz volt az alacsonyabb jövedelmű családokból származó gyermekekre. A lányok motoros képességei is jobbak voltak, és nagyobb arányban vettek részt iskolán kívüli fizikai tevékenységekben.
A fiúknál viszont nagyobb arányban fordultak elő viselkedési problémák. Érdekes módon a fizikai egészséggel kapcsolatos bármely területre (szubjektív egészségi állapotfelmérés, BMI, nyugalmi pulzusszám) sem volt statisztikailag szignifikáns hatás.
A tanulmány rávilágít más kutatásokra is, amelyek a testnevelési tanítási környezet hatásait vizsgálták. A tanítás beállításai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermekek nagyobb arányban vegyenek részt a fizikai tevékenységekben, jobbak legyenek a fizikai fittséggel kapcsolatos ismereteik, valamint jobb egészségi állapotuk.
Ezekkel a vizsgálatokkal azonban az a probléma, hogy a testnevelésoktatásban végrehajtott különböző beavatkozások nem voltak állandóak (időben korlátozott változtatásokról volt szó), és azokat speciálisan képzett tanárok végezték. Ezért nem lehet megmondani, hogy az eredmények átvihetők-e az általános iskolákban általános tanárok által oktatott általános testnevelésre.
Szélesebb körű szakmai vitára és elemzésre van szükség.
Szlovákiában nincs hasonló tanulmány, amely a testnevelés és a sportoktatás hatását vizsgálta volna a gyermekek egészségére vagy teljesítményére. Amint az Állami Iskolafelügyelet fent említett adatai is mutatják, Szlovákiában is vannak olyan iskolák, ahol ezt a tantárgyat megerősített formában oktatják. Így azt is megvizsgálhatjuk, hogy a gyerekek profitálnak-e belőle, és milyen területeken.
A német tanulmány eredményei azonban azt sugallják, hogy ne legyenek túlzott elvárásaink. Eszerint a több testnevelés nem jelent automatikusan jobb fizikai egészséget például, bár más területeken is kimutatták a pozitív hatásokat.
Röviden, a kötelező testnevelésórák számának növeléséről szóló döntés alaposabb elemzést igényelt volna. Meg kellett volna vizsgálni a gyerekekre gyakorolt hatásokat, de azt is, hogy az iskolák mennyire felkészültek arra, hogy minőségi testnevelést és sportoktatást tudjanak nyújtani. Azt is figyelembe kellett volna venni, hogy a testnevelés megerősítése milyen mértékben befolyásolhatja negatívan más tantárgyak oktatását.
Kétségtelen, hogy ez egy fontos és jogos téma, amelyet nem szabad egyszerűen lesöpörni az asztalról. Annál elfogadhatatlanabb, hogy a Parlamentben kellően széles körű szakmai vita, alapos elemzés nélkül, sőt az oktatási miniszter és az oktatás számos szereplőjének akarata ellenére döntöttek róla.
