Az összefüggő szövegben egymás után következő szavakat általában különírjuk: szilárd jellem, sok lehetőség, nagyon ügyes, rádiót javít stb.
Az összetételek keletkezésének (azaz az egybeírásuknak) többféle forrása lehet: 1. a tagok együttes jelentésének megváltozása (nyitvatartás ’üzemidő’); 2. a tagok egymás közti viszonyának alaki jelöletlensége (állattenyésztő ← állatot tenyésztő, állatok tenyésztésével foglalkozó); 3. az íráshagyomány (bérbeadás; elmegy). Az összetett szavak egységét kötőjel nélküli egybeírással vagy kötőjeles kapcsolással fejezzük ki.
A jelentésváltozás mint az egybeírás forrása
Ha két szó kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének együttese, akkor ezt az alkotóelemek egybeírásával érzékeltetjük. Például a szárazföld nem azt jelenti, hogy ’nem nedves föld’, hanem hogy ’a Föld felszínének tengerrel, vízzel nem borított része’, a tízórait nemcsak tíz órakor fogyaszthatjuk el; a tűzrőlpattant menyecske vagy leány nem tűzről pattant, hanem ’élénk, ügyes, talpraesett’. A szóbeszéd is más, mint a szó és beszéd: ’közszájon forgó beszédtémá’-t, ’híresztelés’-t jelent.
A jelentésváltozás miatt egybeírt összetett szavak alkotó tagjai természetesen alkalmi kapcsolatba is kerülhetnek egymással. Ilyen előfordulásukban külön kell írni őket. A kétféle írásmód jól szemlélteti a kétféle alakulat közötti jelentéskülönbséget: (nagyon) gyors írás (= sebes írás), de: gyorsírás (= sztenográfia); (veszélyt) jelző lámpa, de: jelzőlámpa (pl. a közlekedésben); sok szög (= számos szög), de: sokszög (síkidom); a földön futó (bogár), de: földönfutó (= hontalan ember); stb.
A jelentésváltozás miatt egybeírt összetett szavak csoportjába tartoznak a szóismétlések (alig-alig), a valódi mellérendelő szóösszetételek (búbánat, süt-főz) és az ikerszók. Ez utóbbiaknak csak az egyik tagja értelmes szó (csigabiga, dimbes-dombos), vagy egyikük sem (terefere, csihi-puhi). A jelentésváltozás az egyik forrása az alárendelő szóösszetételek egybeírásának (drágakő, egyetért, napraforgó). A jelentésváltozás indokolja néhány egyéb típusú szóösszetétel egybeírását is (csakhogy, nemsokára).
A szóismétlések írása
Az alkalmilag (általában nyomatékosítás végett) megismételt szavak nem alkotnak összetételt, ezért nem írjuk egybe őket, és közéjük vesszőt teszünk: fiam, fiam; várt, várt; gyorsan, gyorsan; stb.
A változatlan formájú tagokból szókettőzéssel keletkezett összetételeket kötőjellel írjuk: más-más (= mindig más és más), egy-egy (= néhány), sok-sok (= nagyon sok, tömérdek), ki-ki (= mindenki egyenként), alig-alig (= csak nehezen), már-már (= majdnem, szinte), néha-néha (= nagyon ritkán), messze-messze (= nagyon messze) stb. Egybeírjuk viszont az azaz kötőszót és a nana, nini, nono, hehe, dádá típusú szavakat.
A fokozó jelentéstöbbletet hordozó összetételek tagjai nemcsak kétszer, hanem többször is ismétlődhetnek. Ilyenkor minden tag közé kötőjelet teszünk: csupa-csupa-csupa, nagyon-nagyon-nagyon.
Különírjuk egymástól ugyanannak a szótőnek különböző toldalékokkal ellátott alakjait, például: háztól házig, napról napra, szemtől szembe; jobbnál jobb, szebbnél szebb; tudván tudta, kérve kéri, várva várt; továbbá a névutós szóismétlések tagjait, például: fej fej mellett, nap nap után; hasonlóképpen: ember ember hátán stb.
Kötőjellel írjuk az olyan módosított alakú szóismétléseket, amelyeknek tagjai közül az egyik nem él önállóan, például: nőttön-nő, réges-régi, unos-untalan.
A túlzófok kifejezésére használt leges- előtagot egybeírjuk a felsőfokú melléknévvel, például: legeslegjobb, legeslegnagyobb, legeslegszebb.
A valódi mellérendelő összetételek írása
A valódi mellérendelő összetételek írásmódja elsősorban attól függ, hogy mennyire szoros a kapcsolat az alkotóelemek között.
a)A csak alkalmilag egymás mellé kerülő egynemű (halmozott) mondatrészeket vesszővel választjuk el egymástól: apja, anyja (eljött); fűrészelt, gyalult (egész nap); tejet, vajat, kenyeret (vásárolt); stb.
b)Ha az egymásnak mellérendelt tagok együttese mást jelent, mint külön-külön, de mind a két tag felveszi a toldalékokat, akkor az összetétel laza, ezért elemeit kötőjellel kapcsoljuk össze: süt-főz, sütnek-főznek, sütött-főzött, sütni-főzni, sütés-főzés; ég-föld, eget-földet; ide-oda, idébb-odább; stb.
Kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az egyformán toldalékolt szavakból álló mellérendelő összetételek tagjait akkor is, ha toldalék nélküli formájuk nem él összetételként, például: apraja-nagyja, apraját-nagyját, keze-lába, kézzel-lábbal, oktató-nevelő, orrán-száján, testi-lelki (de nincs: apró-nagy, kéz-láb stb. összetétel).
Két, azonos szerepű toldalékkal ellátott szó alkalmi egységét kötőjeles összefűzésükkel érzékeltetjük: kínos-fájdalmas (búcsú), gazdasági-társadalmi (változások), nyelvi-stilisztikai (elemzés), kérő-esdeklő (szavakkal), sírva-nevetve (ölelte át) stb.
Ezzel a lehetőséggel azonban ne éljünk vissza: nem rokon vagy ellentétes értelmű tagokat, illetőleg kettőnél több szót ne írjunk vessző vagy kötőszó helyett kötőjelesen: nyelvtani, stilisztikai és helyesírási (gyakorlatok), nem: nyelvtani-stilisztikai-helyesírási (gyakorlatok); stb.
c)A már teljesen összeforrott, ezért csak második tagjukon toldalékolt mellérendelő összetett szavakat egybeírjuk, például: rúgkapál, rúgkapálnak, rúgkapáló; búbánat, búbánata, búbánatos; hadsereg, hadseregben; hányaveti, hányavetiek.
A lazább (kötőjellel írt) és az összeforrott (egybeírt) mellérendelő összetételek csoportja nem különül el élesen egymástól.
a)Számos olyan mellérendelő kapcsolat van, amely nem vagy csak kivételesen – de akkor csak az utótagon – látható el toldalékokkal. Az ilyen mellérendelő összetételek tagjait kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz, például: édes-bús, sík-domború (lencse); rabló-pandúr, szoba-konyha, sakk-matt; piros-fehér-zöld. A tagok közötti kötőjelet az esetleges toldalékoláskor is megtartjuk, például: édes-búsan, sík-domborúra (csiszolt); rabló-pandúrt (játszottak), szoba-konyhás (lakás), sakk-mattot (mondott); piros-fehér-zöldet, piros-fehér-zöldre.
b)Néhány, alapformájában egybeírt mellérendelő összetétel kétféleképpen toldalékolható. Ilyenkor a toldalékos formák írásképe is vagylagos, például: hírnév: hírneve v. híre-neve; hírneves v. híres-neves.
c)A kétféle írásmódnak oka lehet a jelentések elkülönülése és a szófaj megváltozása is, például: (a határban) szántó-vető (emberek), de: a szántóvetők (= földművesek); (a padlón) csúszó-mászó (kisgyerek), de: a csúszómászók (= hüllők).
Az ikerszók írása
Az ikerszók írása a mellérendelő összetett szavakéval azonos szabályokhoz igazodik.
a)A mindkét tagjukon toldalékolható vagy eleve toldalékolt ikerszók elemeit kötőjellel kapcsoljuk össze, például: irul-pirul, irult-pirult; izeg-mozog, izegnek-mozognak, izgő-mozgó; dimbes-dombos; hébe-hóba; ímmel-ámmal; tyúkom-búkom.
b)A csak a végükön toldalékolható ikerszókat egybeírjuk, például: csigabiga, csigabigák; hercehurca, hercehurcát; limlom, limlomot, limlomos; mendemonda, mendemondák; terefere, tereferél; ugribugri, ugribugrik.
A lazább (kötőjellel írt) és az összeforrott (egybeírt) ikerszók csoportja nem különül el élesen egymástól.
a)Vannak olyan ikerszók is, amelyek nem vagy csak kivételesen toldalékolhatók. Az ilyen ikerszók tagjait kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz, például: csihi-puhi, piff-puff, csinn-bumm stb. A tagok közötti kötőjelet toldalékoláskor megtartjuk, például: (nagy) csihi-puhit (rendezett), (a zenekar) csinn-bummja. Hasonlóképpen írjuk a tulajdonnévi ikerszókat is, például: Ista-Pista, Ista-Pistát; Anna-Panna, Anna-Pannával.
b)Az ingadozó toldalékolású ikerszókat alapformájukban egybeírjuk, más esetekben azonban a toldalékolás módjához igazodunk, például: gizgaz, gizgazok, gizgazos v. gizes-gazos; icipici, icipicit v. icit-picit.
Az alárendelő szókapcsolatok és szóösszetételek írása
Az alanyos, a minőségjelzős és a mennyiségjelzős szókapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól, például: (az) anyja nevelte (gyermek), (az) árvíz mosta (töltés), (a) gondatlanság okozta (baleset), (a) porhó borította (lejtő), (a) számítógép ellenőrizte (adatok), (a) traktor szántotta (föld), (a) vihar okozta (kár); általános iskola, egyetértő mosoly, érett gyümölcs, jobb kéz, mezőgazdasági termelés, olvasó lány, orvosi titoktartás; ezer esztendő, öt ujj, sok munka, száz forint, több energia, huszonegy köbméter, két négyzetméter, negyvenöt perc. [Vö. 117.]
Ha azonban a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket, például: botcsinálta (= képzettség nélküli), eszeveszett (= őrült), lélekszakadva (= nagy sietve), madárlátta (= hosszabb útról maradékként hazavitt), nyakatekert (= bonyolult), ügyefogyott (= gyámoltalan, félszeg); forgószél (szélfajta), holtág (folyóé), melegágy (a kertészetben), söröspohár (= sörnek való pohár); ezermester (= sok mindenhez értő ember), hatökör (= buta), öttusa (sportág), tizenkétszög (mértani idom). [Vö. 111.]
A növény- és állatnevek írásakor a szakmai helyesírás szabályai érvényesülnek. [Vö. 125.]
A raggal jelölt tárgyas, határozós, valamint a birtokos jelzős kapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól, például: főtengelyt esztergál, kéziratokat összerendez, klímát szerel, könyvet ír, virágot szed; földre hull, jutalomra érdemes, készpénzért veszi, külföldre utazik, vizsgára előkészít; a fiúnak a könyve, a gépkocsinak az alváza, a ház alapja, a lakóház pincéje.
Ha azonban a jelölt tárgyas, határozós és a személyjellel ellátott birtokos jelzős kapcsolatnak a jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket, például: egyetért (= azonos véleményen van), helytáll (= derekasan viselkedik, megfelelően végzi a feladatát), idejétmúlt (= elavult), jótáll (= szavatol), semmittevő (= lusta, dologtalan); ágrólszakadt (= szegény), napraforgó (növény), semmirekellő (= haszontalan), tagbaszakadt (= jól megtermett), tökkelütött (= buta); barátfüle (tésztaféle), bolondokháza (= felfordulás, zűrzavar), istennyila (= villám), vásárfia (= ajándék).
A jelentésváltozás miatt egybeírt szóösszetételek egyéb fajtái
Az olyan szavak, amelyek gyakran fordulnak elő egymás mellett, nemegyszer új jelentést hordozó összetételekké forrnak össze. Az ilyen kapcsolatokat egybeírjuk, például: nemsokára, sohasem; dehogy, hogyne; kétségkívül (= biztosan); csakhogy, hanem, ugyanis.
A külön- és az egybeírás bizonyos szavak esetében értelmi különbség hordozója is lehet, például: mintha megsértődött volna, de: szebb, ha nevet, mint ha sír; egyrészt (kötőszó), de: egy részt kapott belőle; dehogyis! (= nem), de: de hogy is gondolod?
A névutós kapcsolatokat a következőképpen írjuk:
a)A névutót az előtte álló névszótól különírjuk, például: bokor mögött, felesége iránt, föld alatt, ház mellett, idő előtt, munka nélkül, szó szerint, többek között. Ha a névutós kapcsolathoz -i képző járul, a különírást megtartjuk, például: bokor mögötti, föld alatti (üreg), ház melletti, idő előtti, munka nélküli (jövedelem), szó szerinti (idézet).
b)Ha azonban az ilyen kapcsolatok jelentése módosult, s ezért összetett szóvá váltak, egybeírjuk őket, például: délelőtt, délelőtti, délután, délutáni, földalatti (= földalatti vasút; illegális), hazafelé, holnapután, holnaputáni, mindenekelőtt, mindenekfelett, munkanélküli (főnév), napközben, rendszerint, visszafelé.
Az alaki jelöletlenség mint az egybeírás forrása
A két szó közötti nyelvtani kapcsolat jelöletlensége is lehet az egybeírás oka. Ha egy jellel vagy raggal is jelölhető, különírt szókapcsolat elemei (pl. félig kész, kéményt seprő, a nap sugara, pályát tévesztett, vitaminban dús) jel vagy rag nélkül állnak, egybeírjuk őket: félkész, kéményseprő, napsugár, pályatévesztett, vitamindús stb.
A tárgyas, a határozós és a birtokos jelzős kapcsolatok lehetnek jelöltek és jelöletlenek is. Jelölt tárgyas, határozós és birtokos jelzős szókapcsolatok a következők: autót mentő, kincset kereső, munkát vállaló; áldozatra kész, háton úszó, széltől védett; (a) gépkocsi fényszórója, (az) iskolának az udvara, (a) mosógép eladása; stb. Ha hiányzik a viszonyrag, illetve a birtokos személyjel, akkor a kapcsolat jelöletlen. A jelöletlen tárgyas, határozós és birtokos jelzős kapcsolatok tagjait mindig egybeírjuk, például: autómentő, kincskereső, munkavállaló; áldozatkész, hátúszó, szélvédett; gépkocsifényszóró, iskolaudvar, mosógépeladás.
Sok alárendelő összetett szó elő- és utótagja között olyan, bonyolult kapcsolat van, hogy az összetétel csak többszavas szerkezettel értelmezhető. Így például: vámvizsgálat (= vámnál végzett, vámmal kapcsolatos vizsgálat); csigalépcső (= a csiga házához hasonló lépcső); stb. Az ilyen, úgynevezett jelentéstömörítő összetételek tagjait egybeírjuk, például: árvízvédelem, barázdabillegető, emlékkönyv, motorcsónak, munkavédelem, szénapadlás, testvérváros, villanyvilágítás, zsemlegombóc; tengeralattjáró-háború. Ebbe a csoportba tartoznak a hasonlító összetételek is, például: cinóbervörös, galambősz, hófehér, hollófekete, lángvörös, mustársárga; búzavirágkék, elefántcsontfehér, napraforgósárga; vattacukor-rózsaszín. Jelentéstömörítő összetétel sok ételnév is, például: bableves, birkapörkölt; sárgaborsó-főzelék.
Ha egy tulajdonnév egy köznévvel vagy egy melléknévvel valamilyen jelöletlen összetételt alkot, kötőjellel kapcsoljuk össze őket, például: Afrika-kutató, Budapest-térkép, Petőfi-szobor; Herkules-erejű.
Ha a tulajdonnév és a közszó kapcsolatából alakult összetételhez újabb utótag járul, ezt is kötőjellel kapcsoljuk hozzá, például: Afrika-kutató-találkozó, Budapest-térkép-vásár, Petőfi-szobor-avatás.
A betűszókhoz és a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz a köznévi összetételi utótagot kötőjellel kapcsoljuk, például: EU-csatlakozás, KSH-kimutatás, UNESCO-jogszabály; tb-járulék, tv-műsor.
Az íráshagyomány mint a különírás és az egybeírás forrása
Az egybeírás további oka a szabályzatban rögzített, rendszert alkotó íráshagyomány (pl. aranygyűrű, ötéves, ugrósánc, feliratkozik, egymagam), valamint a kialakult szokás (pl. dércsípte, javítóműhely).
A rendszert alkotó íráshagyomány
Az alkotó tagok szerkezete mint meghatározó tényező
Bizonyos előtagú kapcsolatok különírása és egybeírása a tagok belső szerkezetétől függ. Az anyagnévi jelzős kapcsolatoké, valamint a tőszámnévi előtagú, képzővel ellátott utótagúaké kivétel nélkül, az -ó, -ő képzős igenévi előtagúaké csupán bizonyos esetekben.
A két egyszerű szóból álló alakulatokat egybeírjuk, de ha bármelyik tag összetett szó, különírjuk őket:
– egyszerű szó + egyszerű szó ⇒ egybeírás (aranylánc, ötméteres, védőgát);
– összetett szó + egyszerű szó ⇒ különírás (fehérarany lánc, tizenöt méteres, partvédő gát);
– egyszerű szó + összetett szó ⇒ különírás (arany nyaklánc, öt négyzetméteres, védő homokgát);
– összetett szó + összetett szó ⇒ különírás (fehérarany nyaklánc, tizenöt négyzetméteres, partvédő homokgát).
Anyagnévi jelzős kapcsolatnak azokat az alakulatokat tekintjük, amelyekben az előtag azt jelöli, miből készült az utótagként megnevezett dolog. Az anyagnévi jelzőt, ha egyszerű szó, egybeírjuk a nem összetett főnevekkel, például: aranygyűrű, alumíniumedény, faburkolat, gyapjúsál, kőfal, platinatégely. Ha azonban az anyagnévi jelzős kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, az anyagnevet különírjuk jelzett szavától, például: acél mérőszalag, bőr pénztárca; hernyóselyem ing, vasbeton gerenda; műanyag padlóburkolat.
Ha két szó kapcsolatában az előtag egyszerű tőszámnév (illetve a sok, több, fél szó), az utótag pedig egy -i, -ú, -ű, -jú, -jű, -s, -nyi képzős egyszerű szó, akkor a tagokat egybeírjuk, például: harmincnapi, kétéves, kilenchavi, háromlábú, ötágú, hétfejű, kétzónájú, kétpetéjű, sokmilliós, többoldalas, húszfőnyi. Ha azonban akár az előtag, akár az utótag, akár mind a kettő összetett szó, a kapcsolat elő- és utótagját különírjuk, például: hat vegyértékű, egy szótagos, negyven négyszögöles, száz hektoliternyi; huszonnégy tagú, negyvennyolc órás, tizenkét emeletes, száztizenhat napi; hetvenöt centiméteres, ötvenhét másodpercnyi; de (a szófaj megváltozása miatt): ötszázforintos, tízezerforintos (mint bankjegyek). – Számjegyekkel írva a tagok szerkezetétől függetlenül mindig a különírás a helyes, például: 9 havi, 2 éves, 20 főnyi, 40 köbcentiméteres, 116 napi.
Hasonlóképpen írjuk a -nként és a -nta, -nte toldalékú alakulatokat is: kéthetenként, háromhavonta, ötévente; tizenöt naponként, három hónaponként; 5 évente, 15 naponként; stb.
Az -ó, -ő képzős igenevet, ha csak alkalmi minőségjelző, különírjuk a jelzett szótól, például: eltérő vélemény, éneklő gyerek, izzó fém, (az újoncokat) kiképző tiszt, közvetítő javaslat, parancsoló hang, sajgó térd.
Ha viszont az igenévi jelzős alakulat tagjai jelentés tekintetében összeforrtak (vagy az igenév nem folyamatot fejez ki) [vö. 111.], a két egyszerű szót egybeírjuk, például: desztillálótorony, izzólámpa, kiképzőtiszt (beosztás), védőnő; eladólány (üzletben), felvonóhíd, ivóvíz, költőpénz; csónakázótó, hálószoba, kutatóintézet; pihenőnap; belépőjegy, evezőlapát; sétálóutca [vö. 139.]. De különírjuk őket, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, például: szélező körfűrész; növényvédő szer, rakétaindító állvány; földrengésjelző műszer, időjárás-előrejelző rendszer; ellenőrző leltár, előadó körút, összekötő híd. – Kivételek: mérőműszer, vendéglátóipar stb. [vö. 136.].
A színneveket az előtag és az utótag szerkezetétől függetlenül egybeírjuk, például: halványlila, sötétzöld, világossárga, zöldeskék; almásszürke, haragoszöld, mélykék, törtfekete, püspöklila; búzavirágkék; vattacukor-rózsaszín. [Vö. 111.] – Ha azonban az összetett színnévhez árnyalatot kifejező melléknév kapcsolódik, különírjuk őket, például: sötét rózsaszín, világos narancssárga, halvány kékeszöld.
Az igekötős kapcsolatok írása
Az igekötős igék írásában a következő szabályok érvényesülnek.
a)Ha az igekötő közvetlenül az előtt az ige (vagy igenév) előtt áll, amelyikhez tartozik, egybeírjuk vele: átad, benéz, felnyit v. fölnyit, lebecsül, visszaszerez; kiállítani, megtartó, eldobott, szembeszállva; stb. Hasonlóképpen: megtartás, szembeszállás stb. – Igekötők lehetnek a következők: abba, agyon, alá, át, be, bele, benn, egybe, el, ellen, elő, előre, fel v. föl, félbe, félre, felül v. fölül, fenn v. fönn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, keresztül, ketté, ki, körül, közbe, közre, külön, le, meg, mellé, neki, oda, össze, rá, rajta, széjjel, szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végbe, végig, vissza stb.
b)Ha az igekötő követi az igét (vagy az igenevet), különírjuk tőle, például: pihend ki (magad), hagyj fel (ezzel), üljünk bele, menjetek előre, ne sározd össze, nem nézve oda, (akkor) ültünk le, (ti már) mehettek vissza.
c)Az igekötő külön szó marad, ha közte és az ige (vagy igenév) között más szó is van, például: el ne késs, le nem tenné, újjá is építjük, közre kell bocsátani, haza szabad menni, föl sem véve. Hasonlóképpen: be nem avatkozás, meg nem értés stb.
Az igekötők különírása vagy egybeírása gyakran jelentéskülönbségre is utal: annak jelölője, hogy az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik-e, vagy az ezt követő szóhoz. Más és más tehát: megvan húszéves, de: meg van töltve; megfogom a lepkét, de: meg fogom nézni; leszokott a dohányzásról, de: le szokott utazni vidékre; beleszeretett a lányba, de: bele szeretett volna szólni; elleszek nélküle, de: el leszek fáradva; megtudták a hírt, de: meg tudták javítani; stb.
d)A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével (vagy az igenévvel), például: ki-kinéz, le-leereszt, meg-megállt, össze-összevesznek; elő-előtűnő, vissza-visszatérve. Hasonlóképpen: vissza-visszatérés stb.
Az ellentétes jelentésű igekötőket szintén kötőjellel kapcsoljuk össze, de különírjuk őket az igétől (vagy az igenévtől), például: ki-be járkál, le-föl sétál, ide-oda tekint; oda-vissza utazni, előre-hátra pillantva. Hasonlóképpen: le-föl sétálás stb.
Különírjuk az igétől (vagy az igenévtől) az összevissza, szerteszéjjel, szerteszét határozószókat is, például: összevissza beszél, szerteszéjjel szórták, szerteszét szórva. Hasonlóképpen: szerteszét szórás stb.
e)Az igekötőként is használt határozószót különírjuk akkor, ha határozószói szerepét emeljük ki: abba tette (amiben eredetileg volt), de: abbahagyta (a sírást); fenn v. fönn maradt (a padláson), de: fennmarad v. fönnmarad (a neve); (nem) félre állt (hanem középre), de: (tapintatból) félreállt; ide jött (nem a szomszédba), de: idejött hozzám; stb.
Az igekötővel alakilag azonos határozószói névmást is különírjuk az igétől (vagy igenévtől), ha világosan személyes névmási szerepű: hozzá (= őhozzá) ment feleségül (nem tehozzád), de: hozzájárul (valamihez); neki (= őneki) megy a levél, de: nekimegy (a szekrénynek), nekimegy Jánosnak (= ölre megy vele); (csak) rá (= őrá) gondolok, rossz rá (= arra) gondolni is, de (más hangsúlyozással): rossz rágondolni is; stb. Csak különírt (határozószói) formájuk van a személyjeles formáknak, például: hozzám adták feleségül, nekünk jött a csomag, mindig rád gondolok.
A névmási szókapcsolatok és összetételek írása
Az a, e, az, ez mutató névmásból és a különféle névutókból álló kapcsolatokat egybeírjuk, ha határozószót alkotnak, továbbá ha egységesen utalószói szerepűek, vagy ha kötőszószerű szerkezetek részei: Ezelőtt másképp hívták. Ezután mindig jó leszek. Mindent megbeszéltünk, eszerint cselekedj! Nincs kétségem afelől, hogy ő tette. Azalatt, míg nyaraltok, kifestetem a lakást. Elment anélkül, hogy köszönt volna. Dolgozz, ahelyett hogy heverészel! Stb. [Vö. 84., 244. d).] Ha ellenben a névmással nyomatékos rámutatást fejezünk ki, akkor csak a különírás a helyes: a köré a ház köré; a szerint kell eljárni, nem e szerint; a nélkül a könyv nélkül; Itt a hiba, e miatt nem működik a gép. A mögé tedd, amelyik elég széles. Mindene a zene, csak az iránt érdeklődik. Stb.
A névmásokat egybeírjuk az előttük álló nyomatékosító elemmel, például:
|
A következő típusú szavakat is egybeírjuk: énbennem, tenálad, őtőle, mihozzánk, tinektek, ővelük; énmiattam, teáltalad, őutána, mimellettünk, tinélkületek, őközöttük; stb.
De: én magam megyek; csak annyi szükséges; épp olyan esetben; stb.
Tagadó névmások előtagjaként a se, sem, semmi szót egybeírjuk az utána következő szóelemmel, például: semekkora, semennyi; sehogy, sehol, sehonnan, semeddig; semmikor, semmilyen, semmint; semmiféle.
Különírjuk viszont a se és a sem szót, ha névmások után állnak, például: semmi se, senki sem, senkinek se, semmitől sem; semmikor se, sehova se, sehol sem, sehogy sem. – De: sohase, sohasem, sose, sosem.
Az akár-, bár-, mind-, minden-, né- és vala- előtagú névmásokat egybeírjuk: akármekkora, akárhol, bármi, bármikor, mindannyi, mindenki, mindenhonnan, némelyik, néha, néhol, valami, valamerre stb.
Egyéb esetek
A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, úgynevezett főnévi minőségjelzőt különírjuk a jelzett szavától, például: ajándék könyv, belgyógyász barátunk, gyermek király, huszár főhadnagy, közgazdász szakértő, mérnök bátyám, mérnök kolléga, professzor asszony, rendőr százados, tanár úr, tanító néni, tüzér tizedes, vendég néni; körte alakú. Ugyanígy különírjuk a nyomatékosító szavakat attól a szótól, amelyre vonatkoznak, például: csuda érdekes, jó nagy, jó néhányszor, kutya hideg, nagy néha, szép piros.
A fajtajelölő főnévi minőségjelzőt egybeírjuk a jelzett szóval (kivéve az állatfajtaneveket), például: csiperkegomba, fiúgyerek, fűszeráru, jonatánalma, lakatosmester, legényember, sasmadár. – De mivel állatfajtanevek: mangalica sertés, racka juh stb.
Ha egy tulajdonnév egy köznévnek jelzője, a két szót különírjuk egymástól, például: Dezső bácsi, Fazekas úr, Kovács mérnök, Mariska néni; a Kalmár fiú, a Nagy család; Fabulon arckrém, Volkswagen gépkocsi.
Ha egyetlen képző járul egy különírt szókapcsolathoz, akkor általában megtartjuk a különírást: házhoz szállít, házhoz szállítás. Ha azonban több képző kapcsolódik a különírt alakulathoz, akkor azt egybeírjuk, például: házhozszállítási (szolgáltatás), egymásutániság, egyenlőoldalúság, megnemtámadási (szerződés). [Vö. 135.]
Alapformájukban különírt kapcsolatok felsőfokú alakjait egybeírjuk a következő típusú szerkezetekben: szívhez szóló és szívhez szólóbb, de: legszívhezszólóbb; hasonlóképpen: legharcrakészebb, leghasznothajtóbb stb.
Az ilyen felsőfokú formák gyakran kiválthatók szerkezetes megoldással, például: harcra legkészebb, leginkább hasznot hajtó.
Az olyan kapcsolatokat, amelyekben az előtag önálló szóként nem használatos (al-, bel-, elő-, ét-, gyógy-, kultúr-, kül-, pót- stb.), mindig egybeírjuk, például: alelnök, belföld, előtag, külügy, pótágy.
A -d képzős sorszámnévi jelzőt egybeírjuk mind a főnevekkel, mind a melléknevekkel, például: hetedízben, ötödévben; ezredévi, másodrendű, ötödéves, tizenötödrangú; harmadfél.
A számnevekből alkotott -d képzős jelzőket egybeírjuk a maga névmás alakjaival, például: másodmagammal, századmagával; huszonötödmagunkkal, tizenkilenced-magunkkal. [Vö. 139.]
A -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű, -szerű stb. utótagot a közszókkal egybeírjuk, például: másfajta, tízféle (de: 10-féle), többféle, egynemű, negyedrét, sokrétű, gipszszerű, nagyszerű. Felsorolásban kötőjellel utalunk az elmaradó közös, csak az utolsó taghoz hozzáfűzött utótagra, például: bükk-, mogyoró- és nyírfafélék [vö. 263. c)].
A tulajdonnevekhez a -fajta, -féle, -forma és a -szerű utótagokat kötőjellel kapcsoljuk, például: Illyés-fajta (ellenállás), Eötvös-féle, Kossuth-forma (egyéniség), Győr-forma (város), Petőfi-szerű; OTP-szerű; Jedlik Ányos-féle, Madách Színház-féle; Tömörkény- és Gárdonyi-szerű [vö. 169.].
A kialakult szokás mint a kivételes különírás és egybeírás forrása
A kialakult szokás a forrása néhány kivételes írásmódú szó és szókapcsolat helyesírásának: dércsípte, légiposta, bérbeadás stb. Az ilyen kivételes írásmódú szavak kis részét alkotják az összetett szavak és a szókapcsolatok csoportjának.
A szabálypontok nem tartalmazzák az összes kivételes helyesírású szót és szókapcsolatot, ezért szükséges a helyesírási szótár használata is.
A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk néhány alanyos, minőségjelzős, jelölt határozós és jelölt birtokos jelzős kapcsolat tagjait, például: átokverte (ház), dércsípte (levelek), dérlepte (fa), molyrágta (szőnyeg), napsütötte (táj), porlepte (könyv), szúette (bútor); fiatalkorú, haditerv, jótett, útitárs; bérbeadás, célravezető, életbelépés, kézhezvétel, lényegbevágó, rendbehozatal; szeretetreméltóság; holdtölte, napkelte, tojásfehérje. [Vö. 139.]
A kialakult szokást megtartva néhány olyan (rendszerint jelentésváltozást is mutató) -ó, -ő képzős előtagú kapcsolatot is egybeírunk, amelynek valamelyik tagja maga is összetett szó (különösen akkor, ha az összetett utótag mindössze két szótagos), például: bevásárlóközpont, forgószínpad, javítóműhely, mérőműszer, mozgókórház, vendéglátóipar. [Vö. 118., 139.]
Különírjuk számos, mindig együtt használt, egységet alkotó állandó szókapcsolat (szólás, szakkifejezés stb.) elemeit, például: állást foglal, szemet szúr, véget ér; dugába dől, lépre csal; főnévi igenév, virtuális tér.
Szépirodalmi alkotásokban stilisztikai szándék is indokolttá teheti az általános szabályoktól eltérő különírást vagy egybeírást, illetőleg a kötőjel alkalmazását.
A többszörös összetételek írása
A hosszú összetett szavakat bizonyos esetekben célszerű kötőjellel tagolni, hogy könnyebben olvashatók legyenek.
A két egyszerű közszóból alakult alárendelő összetételeket (akárhány szótagból állnak is) egybeírjuk, például: asztallap, felezőegyenes, matematikatanítás, nitrogénasszimiláció, paradicsomsaláta, televíziókészülék, teljesítménynövekedés. De: sakk-kör stb. [Vö. 61.]
A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket hat szótagig kötőjel nélkül egybeírjuk, például: cseppkőbarlang, élelmiszeripar, gépkocsivezető, ivóvízellátás, mértékegységrendszer, nyersolajmotor, rendőrjárőr, tapétaszaküzlet, tűzoltólaktanya. A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket kötőjellel tagolhatjuk a két fő összetételi tag határán, például: csapatzászló-avatás, dokumentumfilm-bemutató, foszforműtrágya-gyártás, könyvritkaság-gyűjtemény, munkaerő-nyilvántartás, tornász-csapatbajnokság. Kivétel: akasztófáravaló, fizetővendéglátás, pénzügyminisztérium, valószínűségszámítás stb.
A szótagszámlálás szempontjai a következők:
Szótagszámon az összetett szó jel és rag nélküli alakjának szótagszámát értjük: anyagcserezavar(a), jogsegélyszolgálat(hoz) stb. A képző – az -i kivételével – beleszámít a szótagszámba: divatlapszerkesztő, divatlap-szerkesztőség; adó-visszatérítés, adó-visszatérítési (kötelezettség); híradástechnikai, munkaerőpiaci, szakközépiskolai; stb.
Gyakorlati megfontolásból az igekötők közül csak a két vagy több szótagúakat tekintjük külön összetételi tagnak, például: adat-visszakeresés, előadó-művészet, de: befogadóképesség, szövegkiegészítés.
Az idegen előtagokat akkor tekintjük külön összetételi tagnak, ha önállóan is használatosak, például: miniszoknya, miniszoknya-viselet, vagy ha önállóan is használatos utótag járul hozzájuk: antialkoholista, antialkoholista-klub; biotechnológia, biotechnológia-ipar; stb.
Az egyébként szabályos, de túlzottan hosszú összetett szavak szerkezetes megoldással elkerülhetők: tervezőiroda-vezető = a tervezőiroda vezetője, gépkocsivezető-tanfolyam = gépkocsivezetői tanfolyam stb.
Két kötőjelet használunk azokban a többszörös összetételekben, amelyeknek előtagja is kötőjellel kapcsolt összetétel (tulajdonnévi vagy betűszós előtag, illetőleg három mássalhangzó találkozása miatt), például: Kossuth-nóta-éneklés, Nobel-díj-átadás, C-vitamin-adagolás, tb-járulék-csökkentés. sakk-készlet-gyűjtemény, tarokk-kártya-játékos. [Vö. 166.]
Az összetétel elő- és utótagja olykor bonyolultabb alakulat is lehet. A többszörös összetételek írásában – a szótagszámtól függetlenül – három további esetben alkalmazunk kötőjelet.
a)Ha egy kötőjellel már tagolt szóhoz újabb, szintén kötőjellel kapcsolandó utótag járul, az első kötőjelet kihagyjuk, vagyis az eredetileg kötőjelezett szórészt az új alakulatban egybeírjuk: anyagcsere-vizsgálat, de: anyagcserevizsgálat-kérés; békeszerződés-tervezet, de: békeszerződéstervezet-kidolgozás; kerekasztal-konferencia, de: kerekasztalkonferencia-rendezés; stb.
Az ilyen túlzottan hosszúra nyúlt szavak helyett rendszerint világosabb a szerkezetes megoldás, például: anyagcsere-vizsgálat kérése, a békeszerződés tervezetének kidolgozása, kerekasztal-konferencia rendezése.
b)Ha egy különírt szókapcsolat (pl. hajlított bútor) olyan utótagot kap (pl. gyár), amely az egész kapcsolathoz járul, az egyébként különírandó részt az új alakulatban egybeírjuk, és ehhez az utótagot (a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk: hajlítottbútor-gyár. Hasonló esetek: hideg víz, de: hidegvíz-csap; házi feladat, de: házifeladat-készítés; légi fénykép, de: légifénykép-montázs; stb. – Ritkábban ugyan, de előtag is járulhat szókapcsolathoz, például: házi feladat, de: kémia-házifeladat.
Ha szószaporítás nélkül lehetséges, célszerű a szerkezetes megoldás használata, például: hőre lágyuló műanyagok feldolgozása (nem hőrelágyulóműanyag-feldolgozás), lőtt vadak árusítása (nem lőttvad-árusítás).
c)Vannak olyan többszörös szókapcsolatok, amelyekben két tag egyetlen egységként kapcsolódik egy harmadik elemhez. Ilyenkor az egységet alkotó szókapcsolat tagjait kötőjellel kötjük össze, és különírjuk a harmadik elemtől. Például: élet-halál harc, kutya-macska barátság, réz-arany ötvözet. Ugyanez a szabály érvényesül az ellentétes jelentésű igekötők összekapcsolódása esetén is: föl-le sétál, ki-be nézeget [vö. 120. d)].
A szaknyelvben bizonyos esetekben nem kifogásolható (az értelem pontos tükröztetése érdekében) a nagykötőjel használata sem
