14 évesen érettségizni? Vannak olyan helyzetek, amikor úgy érezhetjük, hogy a gyerekünk jövője érdekében a legjobb, amit tehetünk, hogy fejest ugrunk az ismeretlenbe.
Olivér 5 évesen már sakkozott, és 7 éves kora óta kapott lehetőséget arra, hogy több órában foglalkozzon azzal, amit szeret, illetve amihez kedve és kapacitása is van. Szuper jól működött az a három év, és az általános iskola alsó tagozatában benne volt ez a rugalmasság. Tizenegy évesen, negyedikben felvételizett egy matematika tagozatos 8 osztályos gimnáziumba, de a magyar pontszámai alacsonyabbak lettek, így nem vették fel, dacára a 45 pontos matek írásbelinek.
Addigra már három éve naponta tapasztaltam, mekkora fejlődést lehet elérni a célzott mentorálással, és egészen egyszerűen először csak megsértődtem azon, hogy egy ilyen gyerek nem kap lehetőséget arra, hogy megmutassa mit tud. Aztán előjött a rendszereket tervező énem. (Az volt a szakmám, hogy a munkaerőpiacon sikeres vállalatok számára olyan motivációs és juttatási rendszereket tervezzek, amiben a munkavállalók jól érzik magukat, sikeresek, és önmagukhoz képest a legtöbbet hozzák ki a vállalatnál töltött idő alatt.)
MIÉRT ÉPP SPANYOLORSZÁG?
Spanyolország véletlen volt: angol nyelvű iskolákat kerestem a neten, lehetőleg olyanokat, ahol nem kellett többet költeni, mint a különórákra addig Budapesten. Igazából a kedvező tandíj volt az, ami miatt Spanyolország lett a befutó, de az angol nyelv elsajátítása volt a cél, két év alatt. Akkor azt gondoltam, hogy ha a spanyol nyelvből is sikerül valamit felszedni, hab a tortán, hiszen ezt a nyelvet közel négyszáz millióan beszélik világszerte.
MIT GONDOLSZ, HA OTTHON MARADTATOK VOLNA, MI LENNE OLIVAL?
Az eredeti tervek szerint csak két évre kerestem iskolát, mert hatodikban újra nekivágott volna a felvételinek, vissza a magyar rendszerbe, valamelyik matematikát emelt szinten oktató iskolába. Az itteni matek tanára azonban – a nyelvi korlátok ellenére – nagyjából 3 hét alatt észrevette, hogy sokkal előrébb tart mint a társai, és behívatott.
Rákérdezett, hogy lehet ez, és annyira izgalmasnak találta Oli addigi útját, hogy a beszélgetés végére fel is vázolt egy hihetetlen mentorálási útvonalat. Az itt kapott mentorálástól akkora lendületet vett a fejlődése, amit nem lehetett abbahagyni. Sokat írnak a szakirodalomban a „flow” állapotról, nekünk sikerült ezt két éven keresztül szinte naponta megtapasztalni. A többes számban nem csak mi, ketten vagyunk benne, hanem a tanárai és a felsőbb évfolyamos társai is, akikkel együtt tanult.
Az iskoláról és a tanulásról, sajnos, nem ez a kép rögzül az emberek döntő többségében. Neki másképp alakult. Azt, amit átéltünk, úgy lehet elképzelni, mintha egy úszásban tehetséges fiatal teljesen véletlenül, váratlanul, meglepetésből megkapna egy kiváló edzői csapatot, amellyel nemcsak az úszásában juttatja el rekordidő alatt a saját tudásszintje sokszorosára, hanem mellette megtanul két nyelven beszélni és barátokra, szinte új családra talál. Mindezt két év alatt.
….
A teljes cikk a gyerekszoba.hu oldalon olvasható tovább.
