Az Adj, király, katonát! (angol nyelvterületeken Red Rover) egy hagyományos angol népi játék, melyben láncot alkotva két csapat vesz részt egymással szemben. A játék célja, hogy a csapatok tagjai az ellenfél csapatláncának nekifutva átszakítsák azt, hogy onnan egy (korábban) ellenséges játékost maguk mellé állítva a saját csapatuk létszámát megnöveljék egészen addig, míg a másik csapatból kizárólag egy fő marad a játékban.
Az Adj király, katonát! játékhoz a gyerekeket két csoportba osztjuk. Az egy csoportba tartozó gyerekek megfogják egymás kezét és a másik csoporttal szemben felsorakoznak. A két csoport között 10-20 lépés legyen a távolság, a rendelkezésre álló hely szerint.
A játék elején az egyik csapat átkiabál a másiknak: „Adj király katonát!”
Az ellenséges csapat: „Nem adunk!”
A (Mi) csapatunk:„Akkor szakítunk!”
Az ellenség:„Szakíts, ha bírsz!”
Ekkor a csapatból kiválasztott ember nekirohan az ellenség láncának és ennek két következménye lehetséges:
1. Sikerül áttörni a falat és a két gyerek (akit átszakított a játékos) közül kiválasztja az egyiket és átviszi a saját csapatába.
2. Ha nem sikerül átszakítani, a szakító áll át abba a csapatba, amit megtámadott! Ezután ugyanezt teszi a másik csapat is. Ez még addig folytatódik, amíg az egyik csapatban már csak egy fő marad.
A játék akkor ér véget, ha az egyik csapatban csak egy gyerek maradt. A játék során ügyeljünk arra, hogy ne történjen sérülés egyik csapatban sem.
A játék változatai:
Adj, király, katonát!
Közismert játék. A gyerekek egyes sorba állnak, s egyik közülük megszámolja őket; a páros számúak az egyik oldalra, a páratlan számúak pedig a másik oldalra lépnek ki a sorból, s így a játékosok két csoportra oszlanak.
Ezután a csoportok egymástól 10-15 m-re felsorakoznak, egymással szembeállnak, és választanak maguknak egy-egy „királyt“ vagy „kapitányt“. A megegyezés szerint a párbeszédet bármelyik csoport királya kezdheti:
– Adj, király, katonát!
A másik csoport királya megkérdezi:
– Magamot vagy a ringyes-rongyos bakát?
A király erre megnevezi az ellenfél valamelyik katonáját, például:
– Feri bakát!
A megnevezett baka erre futni kezd a hívók felé, akik kezüket erősen összefogva sorfalat alkotnak. Ha a játékosnak nem sikerül a sorfalat átszakítania, akkor ott marad az ellenfél táborában bakának. Ha azonban sikerül átszakítania a sort, akkor a szakítás helyéről
– tetszés szerint annak jobb vagy bal oldaláról – egy játékost átvihet a saját csoportjába.
Ezután a másik csoport kér bakát az első csoporttól.
Abban az esetben, ha a király arra a kérdésre, hogy: Magamot vagy a ringyes-rongyos bakát? – azt a választ kapja, hogy: Magadot! – a királynak kell „szakíttannyi“. Ha ez sikerül neki, akkor valamelyik bakával visszatérve továbbra is megmarad királynak, ha azonban nem sikerül, az ellenfél táborában marad bakának, volt csoportja pedig új királyt jelöl ki helyette.
A győztes az a csoport, amelyiknek sikerül a másik csoport minden egyes bakáját megszereznie, illetve amelyiknek a játék befejeztével több bakája van.
Tallós, 1969 / Benedek Zsuzsa
VÁLTOZATOK:
A játéknak él egy olyan változata is, amelyikben a gyerekek nem választanak sem királyt, sem kapitányt, a párbeszédet az egész csoport mondja.
Vezekény, 1969 / Zavarcsík Katalin (14)
A párbeszéd változata:
– Királyom, királyom, adj katonát!
– Magamot vagy a komisz bakát?
– Jöhet a király.
Vagy:
– Jöhet a komisz.
