Mozgóképkultúra és médiaismeret – AZ IGAZSÁG UTÁNI KORSZAK

Olyan tankönyv megírása volt a szerzők célja, amelynek alapján a mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy tanárai jókedvű, élvezetes és szakszerű órákat tarthatnak. A tankönyvet a felhasználói a fejlesztőmunka szolgálatába állíthatják, azaz kihasználhatják a tantárgyban rejlő lehetőségeket: a tanulók segédeszközt kapnak a személyiségük és együttműködési készségeik fejlesztéséhez, gyakorolhatják a szövegértést és szövegalkotást, kipróbálhatják kreatív elképzeléseiket a mozgóképes alkotások létrehozása területén, bővíthetik ismereteiket a nyilvánosság működésével illetve a mozgóképes kifejezésmóddal kapcsolatban – mindezt összefoglalóan médiaértésnek vagy médiaműveltségnek szoktuk nevezni.

A médiaműveltség fejlesztése szorosan kapcsolódik a tantárgy céljaihoz: a médiatartalmak értéséről és kritikus szemmel való vizsgálatáról van szó, ami feltételezi a különféle kontextusokban és eszközökkel megvalósuló kommunikáció képességét. A médiaműveltség fogalmát a legteljesebb módon az Európai Bizottság 2009. augusztus 20-i Ajánlása fogalmazza meg (2009/625/EK). A nemzetközi szervezetek dokumentumai a médiaműveltséget összekötik az információs vagy a digitális műveltséggel – előbbi a nyilvánosságban elterjedt kommunikációs formákra helyezi a hangsúlyt, míg az utóbbi ezeknek a formáknak a technikai vonatkozásaira.

A gyakran hangoztatott vélekedés szerint a tizenéveseknek már nincs mit tanulniuk a mobiltelefon-használatról, a közösségi oldalakról és a sokfajta, általuk fogyasztott tartalomról. Kétségtelen, hogy ha a médiaműveltséget ezekben a dimenziókban is mérjük, akkor nehéz érdekessé tenni az órákat. A mozgóképkultúra és médiaismeret azért különleges tárgy, és éppen abban tér el a többitől, hogy az anyaga teljesen friss, folyton változik, tehát bizonyos elemei a tanároknak is újak.

A tárgy tanításának tapasztalatai az elmúlt években nagyban hozzájárultak a tanári szerepről szóló gondolkodásunk átalakulásához: a tanár többé nem kizárólagos ismeretforrás, az órák nem úgynevezett új tananyagot feldolgozó foglalkozások. A tanári munka súlypontja áttevődött az órák előkészítésére, illetve a készségfejlesztésre és a diákok meglevő ismereteinek rendszerezésére. Ebben az értelemben a tanár az edző feladatait látja el, azaz szervezi és irányítja a munkát.