November 30-án, a Kolár Péter bérlet keretében mutatja be a Kassai Thália Színház A padlás című musicalt 19:00 órai kezdettel.
Ezen a padláson „Ég és Föld között” minden megtörténhet, akárcsak a mesékben…
Fiatal tudós kísérletezik a padláson: távoli, titokzatos bolygók üzeneteit próbálja megfejteni. Hát hova máshova „pottyanna” néhány mesebeli szellem, több évszázados bolyongás után? Elfelejtett mesefigurák, akiket mindig kihagynak a mesékből. A Herceg, aki addig énekelte szerelmes dalait, míg vetélytársa egy csókkal fölébresztette Csipkerózsikát; Lámpás, a nyolcadik törpe; az igazmondó Kölyök; s Meglökő, a bakó, aki ahelyett, hogy a dolgát végezte volna, ártatlanokat mentett. A padlásra várják Révészt, aki elviszi őket oda, ahol rájuk is emlékeznek. Révész megérkezik ugyan, de éppen a Barrabás B. Barrabás nevű gengszter alakjában, s ebből bizony bonyodalmak adódnak…
A megnyugvást kereső, egy örökkévalóság óta a végtelenben bolyongó szellemek, a világűr és az emberi tudás titkait kutató, de a karnyújtásnyira lévő csodákat alig észrevevő emberek, a jó és a rossz mindennapi összecsapásait megélő esendő figurák végzetes találkozásáról szól ez a legendás, zenés mesemusical. Ismét kiderül, hogy mindenki szeretne egy olyan helyet, ahol otthon érezheti magát és ahol a szeretet és jóindulat mindig győzedelmeskedik, hogyha a legféltettebb kincseink kerülnek veszélybe, akkor mit vagyunk hajlandóak föláldozni és mit vagyunk képesek megtenni a többiekért. Észrevesszük-e a dolgok valódi arcát, meg tudunk-e birkózni azzal amikor a fény és árnyék összemosódik, tudunk-e választani a valódi és a látszatértékek között.
A padlás Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter félig mese – félig musicalje. Az ősbemutatójára 1988. január 27-én került sor a Vígszínházban, Marton László rendezésében, ahol azóta töretlen sikerrel játsszák. A mű egy betörés, két szerelmes fiatal és négy, a túlvilágot kereső szellem történetét meséli el. Az ősbemutató óta számos egyéb színházban bemutatták már.
2008-ban, mikor a mű húszéves lett, díszelőadással, új szereposztással és új műsorfüzettel ünnepelték meg. Ebben így ír Sztevanovity Dusán a mű üzenetéről:
„ Húsz év múltán bevallom: A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem hiányzó T. Müllerek bármennyit pusztítanak, hazudnak, ármánykodnak; nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben. Bármilyen fájdalmas volt elbúcsúzni a nagymamámtól, az édesapámtól, az összetartozás érzése, amit örökül rám hagytak, minden jó forrása az életemben.”
Alább a Vígszínház 1988-as előadása Kaszás Attilával:
