Ibos Emese a napunk.sk portálon megjelent cikkében azt kérdezte öt szülőtől, hogy adott esetben miért döntöttek a szlovák vagy a magyar tannyelvű alapiskola mellett, hogyan mérlegeltek, mit tartottak prioritásnak az iskolaválasztáskor. A cikk alaposan körüljárja a témát, de mi most a cikk alatt megjelent olvasói észrevételekből szemezgetünk, mert azok is magukért beszélnek.
Két hónap múlva, áprilisban az iskolaköteles gyerekek szüleinek iskolát kell választaniuk, be kell íratniuk gyermeküket az első osztályba. A gyermek jövője szempontjából ez kulcsfontosságú döntés, melyet számos tényező, például az életkörülmények, a családi háttér vagy akár a regionális lehetőségek is nagyban befolyásolnak egy-egy családban.
Szlovákiában szabad iskolaválasztás van, ez pedig azt jelenti, hogy a szülők bármelyik iskolába, nem csak a lakhelyükhöz legközelebbi tanintézménybe írathatják be gyermeküket. A földrajzi elhelyezkedés mellett az oktatás nyelve és színvonala játszik még kulcsszerepet az iskolaválasztás során, de szinte minden esetben egyéni tényezők is befolyásolják.
- Mi az oka annak, hogy az alapiskolában szerzett szlovák nyelvtudás olyan, amilyen!
- Több oka van, például:
1. a rossz tantervek (amelyeket kizárólag magyarok állítanak össze, közelébe sem engedve szlovák szakembereket a témához, pedig ok talán jobban értenek a saját nyelvükhöz, ez a két, három pozícióban levő emberke úgy védi a régi módszereket (nyelvtan, irodalom, a magyar nyelvből indulunk ki stb.), mint anno a magyarok a váraikat a torokok ellen
2. rossz tantervek alapján csak rossz tankönyvek születhetnek,
3. a szlovák nyelvet nem kizárólag magyaroknak kellene tanítani, már alsó tagozaton sem (sot, főleg ott nem), plusz meg kellene szüntetni a szlovák-magyar szakot,
4. reformálni kellene a pedagógusképzést
5. abba kellene hagyni a jaj de utáljuk a tótokat, a szlovák nyelvet, minek ez nekünk, úgyis magyarba megyek tanulni, meg a „kapcsold már át kisfiam az a tót tévét, ki akarja hallgatni a bükkfanyelvüket”, a sok lenézést meg a hasonlókat, ha valamit utál a gyerek, azt akkor sem fogja megtanulni, ha a világ legszuperebb tanterve, tankönyve, pedagógusa áll rendelkezésére!
6. mindezek ellenére rengeteg magyar iskolát végzett kiválóan, sokan tokéletesen beszélnek szlovákul, még az átlagos tanuló is sokkal többet tud szlovákból mint angolból, hisz szlovák környezetben elég gyorsan eléri azt a szintet, hogy az egyetemen, főiskolán tanuljon, ami angolul azért nehezen menne
7. nyelvet megtanulni iskolában ugyanazt jelenti mint iskolában megtanulni a matekot, biológiát, fizikát, kémiát, vannak kiváló, jó és gyengébb képességű tanulók, nem lehet elvárni, hogy minden diák kiváló legyen szlovákból (a nyelvtanulás az egyik legnehezebb – sot, szerintem a legnehezebb – feladat), nekik szlovák nyelvkörnyezet kell ahhoz, hogy megtanuljanak beszélni (például az annyit emlegetett katonaság, nem mintha azt kívánnám, hogy az a barbárság jöjjön vissza).
- Azért , mert az iskolában a szlovák nyelvet anyanyelvként tanítják, ami teljesen képtelenség . Tetszik nem tetszik , nekünk a szlovák nyelv idegen nyelv, amelyet így is kellene tanítani a magyar iskolában . Az eredmény hamar megmutatkozna. Különben a magyar nemzetiségű családokban, a gyereknek magyar iskolában van a helye , a többi érv mellébeszélés , magyarázkodás, önigazolás, írott malaszt!
- Nagyon veszélyes dolog ELHINNI ezt a propagandisztikus állítást, és ezen lovagolni évtizedek óta. Szlovákul egyesek azért nem tanulnak meg az iskolában, mert vagy hülyék, vagy nem akarnak megtanulni. Ennyi. Aki ezt állítja, hogy emiatt adja szlovákba, az csak HAZUDIK magának és a környezetének. Azért adja szlovákba, mert a környezete ilyen nyomást gyakorol rá: és ő illeszkedni akar a munkahelyi elvárásokhoz. Korunkban a LEGKÖZELEBBI „család” és hatásgyakorló közeg a MUNKAHELY és annak a szokásai. Nem más. Azzal él együtt a dolgozó, és mivel színesebb, izgalmasabb és bizony még befogadóbb is a beilleszkedő magyarral, mint a saját anyanyelvi közössége (amelyik minden kis kihágásért kiközösítéssel meg árulózással bünteti), ahhoz igazodik, akihez biztonsággal tud.
- Eszünkbe sem jutott volna, nem Magyar nyelvű iskolában adni a gyermekeket! Bár, akkor is jelezték, hogy rosszul tesszük! Majd a Magyar nyelvű érettségi után, Kitűnő bizonyítvány, Angolból is érettségi! Úgy alakult, hogy New Yorkban éltünk, több éven át! Itt,amikor az egyetemen felvételit sikeresen meg csinálták! Eszembe, jutott, amikor feltételek a Magyar nyelvű iskolától! Ma sem csinálnám más kép! Igaz, otthon is, sokat tanultak!
- En csak az nem értem, hogy ez még mindig miért téma. Kinek mi köze ahhoz, hogy ki hova iratja a saját gyerekét, miért kell barkinek is akar egyik, akár másik oldalrol magyarazkodnia, miert erzi ugy barki is, hogy bármilyen modon palcat törhet a masik feje felett. Teljesen mindegy milyen indittatasbol iratja egy szülő akar egyik, akar másik iskolaba a gyereket, valószínű, hogy az o megalatasa szerint a legjobbat akarja a gyerekenek, az meg, hogy jol dontott e, nem a szomszed Béla bacsi, vagy Mariska neni fogja eldonteni, hanem majd az élet fogja igazolni. Miért van az, hogy meg mindig csak a szlovák es magyar iskolavalasztasnal van ilyen cirkusz, az aki pl angol vagy nemet iskolaba iratja a gyereket azt meg jo hogy nem tuntetik ki. Nem kellett volna mar eljutni egy olyan intelligencia szintre, hogy nem biraljuk a masik ember donteseit, es foglalkozunk csak sajat magunkkal?!inkább ezen kellene elgondolkodni, es nem azt oldani, hogy a Józsiék gyereke miért jar szlovák iskolába, es Juliék gyereke meg magyarba… Mindenkinek egyéni, szabad döntési joga van.
- Ez egyrészt igaz; másrészt meg szociográfiai vagy akár kulturális antropológiai (vagyis mindenféle tudományos) szempontból RENDKÍVÜL ÉRDEKES ÉS HASZNOS lenne feltárni a valódi mozgatórugókat. 100 év után ennyi talán elvárható lenne, hogy a saját társadalomtudományunk ne 20-30 évvel ezelőtti dolgokkal piszmogjon (az is fontos, persze, de…), hanem NAPRAKÉSZEN tudjon válaszokat adni bizonyos folyamatokra. A KÖZÖSSÉG attól közösség, hogy ismeri saját magát, és előre tudja jelezni a saját fejlődésének, előremenetelének vagy leépülésének lehetséges irányait. Ha nincsen objektív ÉNKÉPÜNK, nem lehet TERVEZNI sem, nem lesz (ahogy nincs is) saját VÍZIÓNK, STRATÉGIÁNK; és nem fogjuk tudni, hogyan őrizzük meg önmagunkat az időben. Atomizálódhatunk, de akkor nem leszünk tovább KÖZÖSSÉG, nem leszünk semmiféle tényező, és nem rúgunk labdába a saját életünk irányításának alakításában. (Így nézünk ki most különben: sehogy; egyoldalú megmondóemberek és akarnokok kezében vagyunk, ami nagyon romboló.)
- …itt nem erről van szó, hogy ki milyen iskolába irat.. – Ha valaki felvidékinek tartja magát akkor talán magyarul írni olvasni a minimum lenne. Ráadásul a magyar nyelvű iskolák sokkal jobbak.
- … nincs olyan, hogy felvidekinek tartja e magát, felvidéki, ha mar ott él. Attól, hogy lányom szlovák iskolaba jar, tud irni es olvasni is magyarul, mert erdekelte es megtanulta, magyar könyveket is olvas es szlovakokat is. Azzal meg vitatkoznek,hogy milyen szinten van nalunk az oktatas a magyar iskolaban. Biztos van olyan ahol magasabb szinten van, de ennek az ellenkezojere is van pelda. Egyébként en teljes mértékben toleralom, ha valaki nem igy gondolja, csak ne akarja mar sem az egyik sem a masik tabor szamonkerni, vagy eppen kioktatni a masikat. Lehet rola beszélni, nincs ezzel gond, meg lehet vitatni erveket ellenerveket, de ne akarjuk mar egymasra erőltetni a saját igazunkat, minden eremnek 2 oldala van. Döntsön mindenki a sajat belatasa szerint, anelkul, hogy barki is elitelne.
- Majdnem kiszúrja a szemünket évek óta, hogy a zömmel magyarok által lakott járásokban, városokban tendencia a magyar anyanyelvű gyerekek szlovák iskolába íratása. Kezdődött a Zoboralján, még a 80-as években; pedig erős Csemadok volt, meg hagyomány, meg a népdalkincsünk jó nagy részét is ott gyűjtöték; hiába… Arról folydogál a vita és a gondolkodás, mi az oka a célzott önfeladásnak. Ahány ember, annyi magyarázat, a legjobb volt legutóbb egy anyuka sértődött bejegyzése, miszerint ők négyen alkotják a közösséget, a szűk család, és ahhoz, hogy hogyan döntenek, négyükön kívül senkinek nincs beleszólása. Azt is megjegyezte, hogy semmiféle közösségről nem tud; nyilván se énekkarba, se színjátszókörbe, se zenekarba, tánckarba nem járt (különben volnának különböző szintű, típusú magyar közösségei, amelyekhez tartozna), és nyilván az iskola se adott neki akkora élmányt, hogy odatartozónak érezze magát. Hát így vesznek el lassan… Talán az a lényeg, hogy akinek nincsen semmilyen kulturális kapcsolódása és ezáltal igénye, aki a nyelvet csakis kommunikációra használja, sokkal könnyebbebn vált részben vagy teljesen nyelvi közeget, „hazát”, mivel nincs igénye úgynevezett „magasabb kultúrára” (szépirodalomra, költészetre, zenére, színházra…), a ponyvának meg mindegy… A gyermekei aztán már a második, illetve elsővé avanzsált nyelven kapják (vagy ha igényesebbek, szerzik be) a kulturális élményeket… Persze vannak olyanok is jócskán, akiknek nem gond két- vagy többnyelvű kulturális közeget kialakítani, de ezek azért inkább a tudatos és művelt szülők, akik ezt képesek megteremteni…
