Január elején jelentette be a belügyminiszter, hogy feltérképezi, mennyire biztonságosak az iskolák. Az alapiskolák mostanra meg is kapták a belügy kérdőíveit.
A felmérés közvetlen kiváltó oka a prágai egyetemen elkövetett sokkoló mészárlás volt, továbbá néhány súlyosabb szlovákiai iskolai incidens, és egy diák tragédiája, aki az iskolai zaklatás miatt öngyilkosságot követett el Kelet-Szlovákiában.
A felmérés valóban kimerítő – több mint 120 kérdést tett fel a belügy. Csakhogy ezeknek a negyede sem foglalkozik az iskolai konfliktusokkal, sikanériával, online zaklatással. Hanem például azzal, hogy mennyire van védve az iskola a betörésektől, például milyen az ajtók, ablakok állapota – ami szintén dicséretes dolog, de nem ez a felmérés meghirdetett célja.
A kitöltésnél őszinteséget várnak az iskoláktól, és ígérik, hogy az adatokat bizalmasan kezelik – vagyis nem tudja meg a nyilvánosság, hogy melyik iskolákban történik a legtöbb atrocitás, zaklatás stb.
Korábban írtuk a témában: NEM LESZNEK KAMERÁK A TANTERMEKBEN
Például ezekre a dolgokra kíváncsi a belügyminisztérium:
„Felkészíti az iskola a diákokat kívülről érkező fenyegetésekre (fegyveres támadás, robbanás stb.) az oktatás keretében, vagy annak keretein kívül? Ha igen, évente milyen gyakran, milyen formában?” Ugyanezek a kérdések megismétlődnek az alkalmazottak felkészítésével kapcsolatban.
Verbális és egyéb támadások
„Előfordult az elmúlt öt évben iskolájukban, hogy súlyos verbális támadás, fenyegetés érte valamelyik tanárt a diákok részéről? Ha igen, hány ilyen eset volt? Hogyan kezelték az ügyet?”
Ezek a kérdések megismétlődnek fordított felállásban is, vagyis hogy tanár fenyegetett, sikanírozott-e diákot, hányszor, hányat, hogyan, és hogyan kezelték (az ügyet). Végül, hogy szülő rátámadt-e tanárra, hányszor… stb, tanár szülőre, hányszor… stb.
Ezután következik a diákok közti verbális és fizikai támadások, fenyegetések száma, és ezeknek az ügyeknek a kezelése, megoldása. Majd a diákok közti internetes zaklatások, megfélemlítések, fenyegetések számára vonatkozó kérdés – az iskola tudomása szerint. Továbbá, hogy tanárt ért-e kiberzaklatás a diákok részéről, illetve fordítva, követett-e el ilyesmit tanár, és hogyan kezelték ezeket az ügyeket.
KIJELÖLTEK 2000 ISKOLARENDŐRT, TANÍTJÁK IS ŐKET
A következő témakörben szerepel például az a kérdés, benne van-e az iskolai rendtartástan, hogy tilos a diákoknak bevinni az épületbe veszélyes tárgyakat (például kést stb.), és feltüntették-e ezt nagy betűkkel valahol az iskola bejáratánál, továbbá van-e iskolapszichológus.
Innentől a felmérés már egyáltalán nem foglalkozik az iskolai zaklatásokkal. Valóban a teljesség igénye nélkül következzen néhány témakör és kérdés, mi minden érdekli a belügyminisztériumot.
Kerítésfajtáktól a pánikgombig
Például van-e az iskolának kerítése, milyen kerítése van, milyen állapotban van, az egész objektum körül van kerítve, sérült-e a kerítés valahol, hány bejárata van az iskolának, vannak-e a bejáratnál az autók behajtását megakadályozó betonelemek. Aztán hogy hogyan szabályozzák idegenek belépését az iskolába, vezetnek-e nyilvántartást róluk? Használhatják-e idegenek az iskola tornatermét, sportpályáját? Zárva van-e napközben az iskola kapuja, van-e kulcs a tanárnál, hogy óra alatt bezárhassa a tanterem ajtaját? Vannak-e biztonsági kamerák az iskola területén, megőrzik-e a felvételeket, és mennyi ideig? Van-e pánikgomb a tantermekben vagy máshol az iskolában?
Ajtó, ablak, helyzet
Van-e gombnyomással nyitható zár az iskola bejárati ajtaján, mágnesnyelves zár, elektromos zár. Biztonságos és elég erős-e az iskola összes bejárati ajtaja és zárszerkezete, milyen anyagból készültek a földszinti ablakok, három méteres magasságig. A kisebb ablakok üvege például drótüvegből, vagy más, nehezen betörhető üvegből készült-e.
A belügyet az is érdekli, hány alkalmazott tud bejutni bármikor az iskolába, akár munkaidőn kívül.
Evakuálás és behatolás
Gyakorolták-e már a gyerekekkel az épület gyors elhagyását? Évente hányszor? Van-e az iskolának tűzjelzőrendszere, mozgásérzékelő riasztórendszere, bármilyen behatolásjelző rendszere, csatlakoztatva van-e a rendőrség vagy a városi rendőrség riasztórendszeréhez, van-e biztonsági őr, portás.
Tényleg értelmetlen lenne tovább sorolni mind a százhuszonvalahány kérdést, és az a végső kérdés utána is megválaszolatlan maradna: mi változik, ha az iskolák kitöltik ezt a tesztet.
Mindenesetre a felmérés így zárul, „Lenne-e igény az iskola részéről koncepcionális tanfolyamra a puha célpontok (értsd gyerekek, civilek) védelméről”. Továbbá hogy az iskola tudna-e valamilyen hasznos, náluk már bevált módszert javasolni a többi iskolának bármilyen biztonsági kérdésben.