A sokszorosított grafikával való ismerkedés az iskolai munkában is levélnyomat készítésével a legcélszerűbb.
Tény, hogy az első foglalkozások, órák alkalmával még nem esik szó sem a kompozícióról, sem a színek törvényszerűségeiről, mégis úgy gondoljuk, ez a feladat megfelelő előszobája lehet mindkettőnek, hiszen a feladat játékos, ismételhető és könnyen korrigálható. A leveleket igazi pompájukban az ősz tárja elénk, akkor lelhetünk a természet adta magasnyomású eljárást szolgáló dúcok leggazdagabb választékára. Figyelnünk kell arra is, hogy a leveleket ne a színük, hanem a formájuk és erezetük gazdagsága alapján válogassuk össze.
A levélnyomat sikeres elkészítéséhez első lépésben a leveleket kell összeválogatnunk. Rendezzük el a nyomtatásra váró leveleinket egy A/4-es papíron. Munkánk e része nagyban hasonlatos ahhoz, mikor a frissen vásárolt virágot rendezzük el otthon a vázában, de hivatkozhatnánk bármely dolgok elrendezésére, sőt a lakberendezésre is. Ne arra törekedjünk csupán, hogy különböző nagyságú és formájú levelek szerepeljenek születendő alkotásunkban, hanem fordítsunk arra is figyelmet, hogy e formák, felületek és nagyságok a lapfelületen vissza-visszatérjenek mintegy képi dallamot alkotva a papíron.
Ha úgy érezzük, zsúfolt a levélkompozíciónk, bátran vegyünk el belőle akár többet is. Majd rakjuk vissza őket egyenként, de minden alkalommal gondosan mérlegelve, valóban szükség van-e rá. Lehet, hogy sokkal kevesebb levéllel is el tudjuk érni a kívánt hatást. Kétségtelen, segítségünkre van, ha a képfelületnek van egy „epicentruma”, melyet vagy egy nagyobb levél, vagy több kisebb levél kohéziója alkot. Feladatunknak e része teljességgel empirikus, hiszen a levelek helyét akármikor változtathatjuk, sőt cserélhetjük is, tetszőlegesen. Ne sajnáljuk az időt, és bátran hallgassunk velünk született esztétikai érzékünkre!
Ha a levelek válogatásával, elrendezésével elkészültünk, a levélnyomat felületének festékezése következik. Természetesen a levél fonákját festékezzük be, vagyis azt a részt, ahol az erezet a levél felszínéből kimagasodik, hiszen magasnyomású grafikai lapot készítünk a természet adta dúcok segítségével. A festékezés vízbázisú festékkel és ecsettel történik. Célszerű tejföl sűrűségű temperát használni.
A teljes feladatot két levélnyomat kompozíció adja, egyiket a hideg, a másikat a meleg színek harmóniájába rendezve. Ha lehet, ne legyen minden levelünk különböző színű. A színek ismétlődése a kompozíción belül annak keretét, ritmusát adja. A meleg, illetve a hideg skálán a színeket szabadon keverhetjük, hiszen mint azt már említettük, felfoghatjuk e feladatot úgy is, mint egyfajta belépőt a színkeverés világába. Természetesen a két levélkompozíciónak szerkezetileg nem kell megegyeznie egymással, két különböző módon felépített munkát is készíthetünk. A leveleket célszerű egyesével festékezni, majd a festékes felületükkel lefelé visszahelyezni arra az A/4-es papírra, melyre nyomtatni kívánunk, ezt követően pedig letakarni egy ugyancsak A/4-es tiszta papírral. A levélnyomat készítéséhez nem szükséges professzionális prést használnunk, tökéletesen megteszi a grafikai boltokban beszerezhető dúcok festékezésére szolgáló gumihenger is, de ennek hiányában nyugodtan használhatunk – igaz, némiképp fáradságosabban – egy evőkanalat is, illetve annak domború felületét. Ügyeljünk arra, hogy a levelek a préselés folyamán ne mozduljanak el!
Pontosabb nyomatokat készíthetünk művészolajfesték segítségével. Ez esetben azonban két gumihengerre lesz szükségünk, hiszen nem csupán a nyomtatáshoz, hanem a levelek festékezéséhez is gumihengert kell használnunk. A művészolajfesték (vagy linocolor, illetve egyéb sokszorosított grafikai eljárásoknál használt festékanyag) alkalmazásakor azonban le kell mondanunk a belefestés, kiegészítés, lavírozás utólagos lehetőségéről.
Németh Tamás (szerk.): Gáspárdy Tibor: Festészet – Grafika. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2021.
A szerkesztés lezárva: 2021. november 2. | Licenc: CC BY-NC-ND 4.0,
