Tudtad, hogy Lánczos Kornél magyar matematikus és fizikus világraszóló, egyedülálló felismeréseivel járult hozzá az elektrodinamika, az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika tudományához? Matematikából a variációszámítás, az alkalmazott matematika (numerikus módszerek, differenciál- és integrálegyenletek megoldási módszerei) és a lineáris algebra terén ért el rendkívüli eredményeket.
50 éve hunyt el Lánczos Kornél matematikus, fizikus, egyetemi tanár, aki Einstein munkatársa volt.
Az approximációelmélet szerint ki lehet számítani valamit – nem abszolút pontossággal, hanem megközelítőleg – úgy, hogy egy nagyon hosszú sort néhány tagba sűrítünk. A taumetódus (algoritmus) felhasználásával lehet például egy ezer tagból álló sort öt tagra visszavezetni úgy, hogy még mindig elegendő pontosságú legyen.
Lánczos Kornél felhívta a figyelmet arra, hogy a Cantor-féle halmazelméletből következően egy adott AB szakasznak ugyanannyi pontja lehet, mint az egész Világegyetemnek, ami ugyebár nehezen értelmezhető a fizikai realitás szintjén („hol, mire jó ez a modell?”), márpedig a matematika mégiscsak a létező fizikai világ leírásához szükségeltetik leginkább és elsősorban.
Applied Analysis (Alkalmazott analízis) c. monográfiája, amelyben egyebek között az ún. Lánczos-algoritmust (a végtelen sorok összegzésének és a transzcendens egyenletek megoldásának gyorsított módszerét) tanítja, illetve nagy mátrixok kezelésére mutat be eljárásokat. G.C. Danielsonnal együtt úttörő munkát végzett az FFT (Fast Fourier transform) területén. Eredményei nagy jelentőségűeknek bizonyultak a számítástechnika mai korszaka számára is.
1974-ben végre úgy érezte, megtalálta a módszert, Einstein relativitáselméletének folteltávolítóját: az idő mint negyedik dimenzió is pozitív előjellel kell hogy szerepeljen a képletben, nem negatívval. Leírta a szükséges módosítások részleteit, s az azokból eredő következtetéseket. Sajnos, mire e hőn áhított cikke nyomtatásban is megjelent, elragadta a halál.
Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári Cisztercita Főgimnáziumban végezte, igen jó eredménnyel. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1916-ban végzett, majd a budapesti Műegyetemen Tangl Károly tanársegédje lett. Előbb Frankfurtban, majd Berlinben dolgozott egyetemi tanárként, de Einsteinnel csak 1921-ben találkozott, ezt követően hosszabb ideig közvetlen munkatársa volt.
1931-ben meghívást kapott az Egyesült Államokba. Előbb egyetemi katedrán matematika–fizika professzorként, később a Nemzeti Szabványügyi Hivatal matematikusaként, a mérnökképzésben a matematika professzoraként, majd a Boeing cég kutatómérnökeként is dolgozott.
1952-ben visszatelepült Európába, és bár ezután is többször járt az Egyesült Államokban, munkája 1954-től 1964-ig Dublinhoz kötötte. Később több ízben is hazalátogatott Magyarországra, végül a Magyar Tudományos Akadémia meghívására tett látogatásakor 1974. június 25-én váratlanul elhunyt.
Nevét szülőhazájában gimnázium viseli Székesfehérváron.
Kapcsolódó (ajánlom elolvasásra, mert érdekesen vezet végig a tudomány világán, közérthető és átfogó képet adva):
Lánczos Kornél: A tudomány, mint a művészet egyik formája
