A Leonidák meteorraj, melynek radiánsa az Oroszlán csillagképben van. Maximuma november 17-ére esik. Nevezetes 33 évente ismétlődő kitörése (a legutóbbi 1999-ben volt), melynek oka, hogy a Tempel-Tuttle üstökös ekkor jár a Nap közelében, és amelynek bekövetkezésekor a ZHR elérheti az 1000 meteor/órát is. Idén óránként 15-20 meteor várható.
Meteorokat, avagy hullócsillagokat akkor láthatunk, ha egy porszemcse vagy kisebb kődarab nagy sebességgel belép a Föld légkörébe, és a közegellenállás miatt hirtelen lefékeződve a levegő molekuláit fénylésre gerjeszti. Nem csoda hát, hogy ha egy korábbi üstökös poros pályáján haladunk át, akkor egy éjszaka a szokásosnál jelentősen több hullócsillagot figyelhetünk meg.
A Leonidák is egy üstökös, az 55P/Tempel–Tuttle nyomában alakult ki, aminek pályáján évente egyszer áthalad a Föld. Minden ilyen raj tagjainak pályái az ég egy adott pontjából tartanak szét látszólag, ezt hívjuk radiánspontnak. Ennek oka ugyanaz, mint az egyenes vasúti sínek látványa – a párhuzamos pályák egyazon távoli pontból látszanak széttartani, és a porrészecskék is egymással párhuzamosan keringenek az űrben. A Leonidák esetén ez a pont a Leo, azaz az Oroszlán csillagképben található, ami a tavaszi esti égbolt meghatározó konstellációja. Ennek ellenére ősszel is felbukkan már a csillagkép a hajnali órákban, éppen, amikor a raj tetőzik. A radiáns 23:00 körül kel, ezután egyre több leonida meteort láthatunk. A Leonidák következő nagy kitörése 2032-ben várható.
Amikor egy üstökös a Nap közelében felmelegszik, szublimáló gázai sok port repítenek ki az űrbe. A porszemcsék (meteoroidok) a szülő égitestéhez hasonló, de attól kissé eltérő pályára kerülnek — ezek csoportját nevezzük meteorrajnak. A szétszóródás oka részben, hogy az üstököst alkotó szilárdabb részecskék a gázok elillanása után különböző irányba és különböző sebességgel repülnek ki. Emellett a későbbiekben tovább módosul az útvonaluk, részben a bolygók gravitációs zavaró hatására, illetve különböző sugárzási folyamatok révén.
A meteoroidok idővel szétoszlanak a pályán, a raj egyre diffúzabb lesz. Az üstökös minden napközelségekor újabb por termel, fiatal, sűrű felhőket alkotva. Egy meteorraj tehát idősebb, diffúz, és fiatalabb, sűrűbb komponensből áll. A por kirepülésének és későbbi pályaváltozások változatossága miatt nagyon nehéz megbecsülni, hogy egy üstökösmag közelében hol és mennyi poranyag van.
Egy meteorraj tagjait csak akkor láthatjuk, ha a raj metszi a földpályát. Ilyenkor bolygónk légkörében felizzanak a szemcsék. A meteorikus testek egymással nagyjából párhuzamosan haladnak az űrben. Így amikor a légkörben felizzanak, a perspektívikus hatás miatt egy pontból látszanak szétsugárzódni — ez az adott meteorrraj radiánsa.
