Gróf Alessandro Giuseppe Antonio Anastasio Volta (Como, 1745. február 18. – Como, 1827. március 5.) olasz fizikus, az elektromos áram elméletének kidolgozója, a víz elektrolízisének felfedezője és a kénsavoldatba merülő cink- és rézelektródból álló Volta-elem (galvánelem) feltalálója.
Volta 1797-ben kezdte a fémek elektromos tulajdonságait kutatni. Vizsgálatait kiterjesztette a folyadékokra és savak vizes oldataira is. Ezen kísérletek eredménye lett az úgynevezett galvánelem, majd a Volta-oszlop.
Volta és a galvánelem
A galvánelem nevét Luigi Galvaniról kapta, akinek munkássága előtt így kívánt adózni Volta. Volta egymás fölé felváltva réz- és cinkkorongokat helyezett, amelyek közé elektrolitoldattal, kénsavval átitatott papír- vagy szövetlemezkéket illesztett. Ezekből a hármas egységekből építette a Volta-oszlopot. Megfigyelte, hogy minél magasabb az oszlop, annál magasabb a telep feszültsége, illetve, hogy ez a berendezés folyamatosan termelte az elektromos áramot.
A galvánelem a legnagyobb, de nem az egyetlen felfedezése a Voltának. 1775 -ben kifejlesztett egy elektrofórt (függetlenül a Johan Wilcke által korábban épített modelltől), később pedig kondenzátort és elektroszkópot is készített az elektromos töltések detektálására. Ennek – a fizika mellett a kémia iránt is érdeklődő – olasz feltalálónak köszönhetjük a metán felfedezését és ezen gáz tulajdonságainak ismertetését is, amelyek a jövőben hatással voltak a belső égésű motorok technológiájának fejlődésére. A metán gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit keresve, Volta konstruált többek között egy elektro-pneumatikus pisztolyt, amelyben a levegő és az éghető gáz keverékét elektromos szikra gyújtotta meg. A szikra előállítására a korábban elkészített elektrofórt használta.
Először azt hitte, a galvánelemmel megtalálta az örök áramforrást, ami szinte a semmiből termel elektromos áramot. Később azonban kiderült, hogy a savas folyadék a folyamat egyik kulcsa, ami idővel elveszti a vezetőképességét, ez azonban semmit nem vont le találmánya jelentőségéből.
Azt is észre kell vennünk. hogy az olasz tudós találmánya nem egy szimpla elektróda párból, hanem azok sorozatából állt. A cellák sorba kapcsolásának módszerét számos energiaforrás gyártásánál továbbra is alkalmazzák. Azt, amit Volta idejében „cellának” hívtak, ma már csak „elemként” nevezünk meg. A legnépszerűbb, tömegesen gyártott elemek 1,5V vagy 3,7V névleges feszültséget szolgáltatnak. Ugyanakkor sok berendezés táplálásához nagyobb potenciálkülönbség szükséges, ezért ezeknél a termékeknél általában található egy elemtartó, „elemkosár”, amelyekbe a szimpla elemeket (pl. a népszerű „ceruzaelemeket”) megfelelő polaritással helyezhetjük be, így azok sorba lesznek kötve és magasabb feszültséget adnak. Hasonló a helyzet az elektromos kéziszerszámok esetében. Ezek működtetéséhez több elektrolit-cellából álló csomagokat, ún. „akkupakkokat” használnak.
Alessandro Volta nevét őrzi a Mértékegységek Nemzetközi Rendszere (SI), ahol a feszültség mértékegysége Volt (V).
