Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben.
Szabó Magda azt mondta magáról, hogy ő maga volt a szabályos szabálytalanság, nagyon nehezen viselte az iskolai kötöttségeket diákkorában, tanár korában is lázadt sokszor a számára érthetetlen kötöttségek ellen, de már befutott íróként nagyon kötődött a Dóczy gimnáziumhoz.
Személyisége alakulásában meghatározó volt szülővárosa hagyománya, szellemisége is. 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin-magyar szakos diplomát, ezután a helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított, a második világháború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett.
Költőnek indult, első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg. Az időközben a fővárosba költözött lapból kivált fiatal írócsoport alapította meg az Újhold-kört, Szabó Magda első versesköteteit is az újholdas stílus jellemezte.
Az írónőtől 1949-ben visszavonták a már odaítélt Baumgarten-díjat, állásából elbocsátották, 1958-ig nem jelenhetett meg könyve. A hallgatás évei után prózai művei, A Freskó (1958) és Az őz (1959) című regényei hozták meg számára a sikert.
Szabó Magda élete 1959-től sikertörténet, egy olyan stabil írói életút, mely utóéletében is gyümölcsöző, hiszen hatása a kortárs magyar irodalomban érezhető, folyamatosan jelen van. Legnagyobb ma alkotó írónőink nevezik meg első helyen példaként, és sokak első olvasmányélménye köthető ifjúsági regényeihez, gyermekirodalmához.
Szabó Magda alakja megfoghatatlan, sokszínű, izgalmas, és élete mintegy naplószerűen követhető végig műveiben – a „Régimódi történet”, az „Abigél”, „Az ajtó” lapjain. Az írónő nyolcvanöt évesen Für Elise című önéletrajzi regényével engedte különösen közel emlékeihez, fiatalkora történéseihez az olvasót. A tervezett folytatást azonban már nem tudta megírni, a mű varázsához lezáratlansága is hozzájárul.
