A távoktatás olyan új helyzeteket teremtett világszerte, amelyhez mindenkinek gyorsan kellett alkalmazkodnia. Senki nem volt felkészülve arra, hogy egyik napról a másikra digitálisan oktasson és tanuljon. Az elmúlt pár napban cikksorozatunkban arra kerestük a választ, ki hogyan küzdött meg az átállással. Mindenhol mások a tapasztalatok, az eredmények és az elvárások is. A témával foglalkozó előző cikkeinket itt találja:
Több kérdést is felvet az osztályozás eltörlése
Távoktatás a hátrányos helyzetűek között
Ezúttal Tornaljáról és Gútáról érkezett két vélemény.
Nagy Katalin, a tornaljai Kazinczy Ferenc MTNY Alapiskola igazgatója
Mivel 800 tanuló jár az iskolánkba, és diákjaink 40%-a szociálisan hátrányos helyzetű, akiket nem lehet online oktatási módszerekkel elérni, a tantestületnek rugalmas oktatási stratégiát kellett választania, hogy mindenkihez eljusson a tananyag. A pedagógusok számos felületen dolgoznak, használják az Edupage-et, a zoom-ot, a messengert, a Google osztályterem alkalmazást, ám diákjaink egy jelentős részének nincs meg az eszközfeltétele ahhoz, hogy a digitális távoktatásba bekapcsolódjon. Szerencsére nincs megoldhatatlan probléma, mert őket más formában érjük el, az Egészség világa civil szervezet támogatásának köszönhetően egy szociális gondozó viszi ki házhoz a hátrányos helyzetű gyerekeknek heti egyszer a tananyagot. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek a tanulókártyák nem feladatlapok, amit meg kell oldani és visszaküldeni, hanem a tanítók odafigyeléssel kidolgozzák az anyagot, minden tananyagnál ott a magyarázat, a példa és a feladat, amit meg kell oldani. A szociális munkásnak köszönhetően ezután visszajuttatják a feladatlapot a pedagógusnak, aki ezt értékeli majd szóban az év végén.
Arra nagyon hamar rájöttünk, hogy nem most fogjuk megváltani a világot, igyekszünk rövidített tananyagot küldeni. A kis elsősöket videóhívással tanítja a tanító néni. Az első pár napban próbáltuk magunkat tartani az órarendhez, de hamar rájöttünk, ez így nem fog menni, mert ezekben a vészterhes időkben az iskola nem rakhat plusz terhet a szülőkre. Nincs mindenkinek kellő kompetenciája arra, hogy órákat a gyereke mellett üljön, és tanítsa. Ezt nekünk kell megtennünk, és rugalmasan alkalmazkodnunk az adott körülményekhez. A készségtárgyakból kérünk ugyan visszajelzést, de tudjuk, most az a legfontosabb, hogy egészségesek maradjunk, nem az, hogy öncélúan prezentációk tömkelegét követeljük meg a diákjainktól. Az már most látszik, hogy idén nem tudjuk átvenni az egész tananyagot, szeptemberben vissza fogunk térni a most tanultakhoz. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulóinkról annyit mondanék, hogy szépen dolgoznak, visszaküldik a feladatlapokat és várják a pedagógusok biztatását. Nehéz az olyan gyerekeket motiválni, akiknek nincs cipőjük, nem áll mögöttük támogató, ösztönző szülői háttér. Úgy látom, nagyon jólesik nekik, hogy rájuk is gondolunk. Számítanak ránk, és méltányolják, hogy nem feledkeztünk meg róluk. Nálunk tegnap befejeződött a tanítás és szerdán találkozunk legközelebb, a tanítóknak hangsúlyoztam, ne adjanak feladatot a gyerekeknek a húsvéti szünetre, hogy tudjanak pihenni.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár az osztályzás eltörlésével egyetértek, a diákok értékelése nálunk is meg fog történni, amiből azért ki fog derülni mindenki számára, hogyan vette az akadályokat. Odafigyelünk a gyerekek mentális támogatására is, mert fontos a rugalmasság és a sikerélmény. Lehetőségeinkhez mérten mindenkin segítünk, úgy gondolom, jelenleg ez a legfontosabb és legjárhatóbb út.
Gyenes Gábor, a Gútai Magán Szakközépiskola tanára
Képzőművész-szaktanárként az online tanítás esetemben többnyire konzultációkból áll. A tudásanyagot gyakorlati úton szerzik be a diákok: vizuális feladatokat oldanak, s ebben segítem őket. A messengeren nyitottunk fórumot, ahová minden diák beküldi a folyamatban lévő feladatát (plakátot, illusztrációt, kollázsát, rajzát, vizuális identitást stb.) s itt írom meg a kritikámat, javaslataimat, tippeket. Elég jól (persze nem maradéktalanul) tudjuk lekövetni az osztályteremben való működést, mert minden diák látja, hogy ki milyen munkát küld be és milyen reakciót kap rá. A diákok egymás munkáit is véleményezik – ez leggyakrabban egy emotikonnal, lájkkal történik meg.
Úgy tapasztaltam, hogy a vizuális művészet sikeres tanítása három pilléren áll:
-
-
- a motiváció kiépítése/megerősítése,
- a kreativitásig való felszabadítás,
- a technológia megismertetése.
-
Az online forma az első két kategóriát képes lefedni, de a harmadik ügyben már vannak gondok: a műhelyek, szaktantermek és kellő szoftverek hiányában sokszor barkácsmódszerekkel vagyunk kénytelenek improvizálni.
A gútai magániskolában nem állt meg az élet. A tanárok és a diákok továbbra is dolgoznak.
(Forrás: Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola, Gúta)
Folytatjuk
Vályi Horváth Erika
