Az ipari forradalom adott műszaki hátteret az első varrógép elkészítéséhez, amihez elsőként Thomas Saint angol feltaláló szabadalmaztatta saját varrógépét 1790-ben. Azóta természetesen sokat változott a varrógép és aszerint, hogy milyen öltésfajtát készítenek, meg lehet különböztetni láncöltésű és huroköltésű varrógépeket.
Fontos a tű…
1807-ben William Chapman alkalmazott először olyan varrótűt, amelynek nyílása nem a felső végén, hanem a hegy közelében volt – ez alapozta meg a valóban használható varrógép létrejöttét. Először Balthasar Kremsnek sikerült 1810-ben a gyakorlatban is bevált varrógépet készítenie. Gépe láncöltésű varratot készített és felépítését tekintve a ma is használatos láncoló- („kettliző-”) gépek ősének tekinthető.

Barthélémy Thimonnier francia szabómester 1829-ben horgas tűvel láncöltésű varrógépet szerkesztett egy egyenruhagyár számára, amely azután nemcsak saját használatára, hanem eladásra is gyártott gépeket: ez tekinthető az első varrógépgyárnak.
1755-ben Charles Fredrick Weisenthal készítette el az első kéthegyű tűt, amelynek közepén volt az a nyílás, amin a cérnát át kellett fűzni. Ehhez 1814-ben Josef Madersperger olyan gépet szerkesztett, amely ezt a tűt hol az egyik, hol a másik végén fogta meg és szúrta át a varrandó anyagon.

A huroköltésű varrógép első megoldása az amerikai Walter Hunt nevéhez fűződik, aki az 1830-as években foglalkozott ezzel, de szabadalmaztatását elmulasztotta, és az feledésbe is merült. Elias Howe 1846-ban szabadalmaztatott gépén, az első hurokfogó hajóval működő gépen is ezt az öltéstípust alkalmazta. 1850-ben Sherburne Blodget és John Lerow az ide-oda mozgó hurokfogó hajót előre-hátra forgó hurokfogóval helyettesítette. Ezt a megoldást tökéletesítette Allen Benjamin Wilson, aki 1851-ben szabadalmaztatta a körforgó hurokfogót.
A varrógép részei:
- Tű: Az anyag átszúrására és a felső cérnaszál hurkolására szolgál.
- Hurokfogó: Az alsó cérnaszál hurkolására és a varrat kialakítására szolgál.
- Anyagtovábbító: Az anyag előre mozgatására szolgál.
- Nyomótalp: Az anyag rögzítésére szolgál a varrás során.
- Felső cérnafeszítő: A felső cérnaszál feszességének szabályozására szolgál.
- Alsó cérnafeszítő: Az alsó cérnaszál feszességének szabályozására szolgál.
- Motor: A varrógép mechanikus részeinek mozgatására szolgál.
A varrógép egy összetett mechanikus eszköz, amely két vagy több cérnaszálat használ a szövetek vagy más anyagok összekapcsolására. A működési elve a következő:
A tű mozgása:
- A tű egy rúdon van rögzítve, amelyet egy motor mozgat fel-le.
- A tű hegyénél található a tűszem, amelyen keresztül a felső cérnaszál fut.
- Ahogy a tű lefelé halad, átszúrja az anyagot, és hurkot képez a cérnaszálból az anyag alsó oldalán.
A hurokfogó működése:
- Az anyag alatt található a hurokfogó, amely megragadja a tű által képzett hurkot.
- A hurokfogó a felső cérnaszál hurkát az alsó cérnaszál hurkja köré tekeri.
- Ezáltal egy láncszem jön létre, amely rögzíti a két cérnaszálat az anyagban.

Az anyag továbbítása:
- Az anyagot egy fogazott lemez (anyagtovábbító) mozgatja előre a tű alatt.
- Az anyagtovábbító szinkronban mozog a tűvel és a hurokfogóval, így biztosítva az egyenletes öltéseket.
A varrat kialakulása:
- A tű, a hurokfogó és az anyagtovábbító összehangolt mozgása révén jön létre a varrat.
- A varrat típusa (pl. egyenes varrat, cikkcakk varrat) a varrógép beállításaitól függ.
A varrógép típusai:
- Háztartási varrógépek: Otthoni használatra tervezett, egyszerűbb gép.
- Ipari varrógépek: Nagyobb teljesítményű, professzionális használatra tervezett gép.
- Speciális varrógépek: Különleges feladatokra tervezett varrógépek (pl. hímzőgép, szegőgép).