A tanév utolsó hetére kinyit minden iskola, a gyerekek visszatérhetnek egy fordulóra a szünet előtt az iskolába. Hazai pedagógusokat kérdeztünk arról, milyen ötletnek tartják ezt az egy hetes, ráadásul a gyerekeknek nem is kötelező nyitást.
Kezdődik az iskola…
Ha csak pár napra is…
Hogy legalább tudjuk, mikor kezdődik a szünet?
Varga Lia, Mocsáry Lajos Alapiskola, Fülek
Épp most jöttem „terepről”, olyan tanulókhoz járok, akiknél nincs semmi „kütyü” az online szót sem ismerik, így hát ülök velük a lépcsőházban és úgy tanulunk…
„…majd megyek, ha akarok! Utolsó hétre minek, tanítónéni? Majd anyáék megüzenik! Szeptembertől se kötelező, ez már így marad? Juj, de jó, én megyek!” Ilyen és hasonló válaszokkal térek haza, amikor osztályfőnökként körbejárom a szülőket, már nem is tudom hányadszor. A széles skálán elhelyezkedő válaszok persze másnapra máshová tolódnak, időnként egyik végletből a másikba csúsznak át – a szülők egymás véleményét kikérve, egymásra hatva üzenik meg később döntéseiket. Személy szerint várom, hogy diákjaimat szemtől-szembe láthassam, de ezt a döntéshozatalt már június elsejével meg kellett volna hozni.
Pongrácz Flóra Panni, Szenczi Molnár Albert Gimnázium és Szakközépiskola, Szenc
Nagyon örülök az újranyitásnak, és jó döntésnek tartom. Én már előbb nyitottam volna. A gyerekekből ez a távoktatás szociálisan zombit csinált. Nekem mondták a gyerekek, hogy elfelejtettek kommunikálni. Nehezükre esik idegen emberrel beszélni a boltban, a postán. Tudom, több olyan vélemény is napvilágot látott, hogy fölösleges arra a pár napra. Csakhogy az a szülő, aki így gondolja, nem érzi át a gyerek helyzetét. És sajnos ezzel tömik a gyerek fejét, hogy : Ne menj suliban, nincs értelme. És ezzel nem is tudják, mekkora kárt tesznek. Sokan azt hiszik, hogy a pedagógusok majd ezen a héten fogják számonkérni az utolsó három hónap tananyagát – erről szó sincsen. Péntekig lezárjuk a jegyeket. Így hétfőn senkinek nem kell attól tartania, hogy év végi nagydolgozatot fog írni. Sem attól, hogy felelni fog. Ez az egy hét balzsam lesz mindenki lelkének, hogy újra együtt lehetünk, hogy rámosolyoghatunk a másikra, hogy igazi személyek közötti kommunikáció jöhet létre. Köszönöm a válságstábnak ezt a lépést.
Králik Zsuzsanna, Selye János Gimnázium, Komárom
Kettős érzésem van a helyzettől, ami a június utolsó hetét illeti. Főleg amiatt, hogy nem lesz kötelező iskolába menni. Ebben a megterhelő időszakban minden diáknak, korosztálynak a barátai hiányoznak talán a legjobban, nehéz otthon maradniuk, lemondani a sportról, a szórakozásról. Persze jóval többet alszanak, és a tanulásra is sokkal több idejük marad – már akinek… Ami a félelmem, hogy a fele eljön iskolába, a másik fele otthon marad, így megint csak párhuzamosan oktatnánk, digitálisan is meg az iskolában is, szóval ez már nem “kóser” számomra, nem állna így vissza szerintem a tanítás hagyományos rendje. Március közepétől videó órákat tartok, magyarázok, feleltetek. Már most minden diákomnak le tudnám zárni a jegyét, hisz szinte mindenkinek legalább 12-15 jegye van. Ez az utolsó hét számomra csak azért lenne fontos, hátha megoldható lenne a ballagás, hiszen negyedikes a fiunk.
Szvorák Zsuzsa, Füleki Gimnázium
Az on-line tanítás, az Edupage, a Classroom fárasztó volt számomra. Örömmel töltött el a tudat, a remény, hogy lassan vége. Mi Füleken egyébként a héten búcsúztatjuk negyedikeseinket és az Apropó Kisszínpad végzős 10 színjátszóját. A jövő hétre pedig rendeletek nélkül is osztálytalit terveztünk. Jó, hogy egy hetet még eltölthetünk együtt, közös programot szervezhetünk, végre mindenkinek lesz „internetje” és senkinek se lesz súgógépe. Csak mi egymásnak szemtől szembe. Én nem ágálok a kezdés ellen.
Fekete Irén, elnök, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége
Az óvodák, az iskolai alsó tagozat, valamint az 5. osztályok megnyitása után valamennyi alap-és középiskola kinyitja kapuit, a létszámkorlátozások sem kötik gúzsba ezentúl az iskolai dolgozók kezét.
Tudomásul kell vennünk az eseményeket, hiszen a távoktatás ugyan teljesítette a tőle elvárható küldetését, de mindenki számára világos volt, hogy az élő kapcsolatot nem helyettesíthette.
Van pozitív hozadéka is az iskolák újra indításának: az eddig nagyon hiányolt személyes kapcsolatok felelevenedhetnek, fel lehet mérni a beszélgetések alkalmával, hogyan boldogultak a tanulók a távoktatással, miben szenvedtek hiányt, honnan kell indítani szeptemberben, a tanévzáró és a 9. osztályos tanulók ballagása a virtuális térből kikerülve valóságossá válik, a tankönyvek leadása megtörténhet, és számos technikai dolog is megoldódhat.
Szót kell ejtenünk azonban egy nagyon fontos dologról, mégpedig arról, hogy az utolsó heti iskolalátogatás nem kötelező mindenki számára, csak egy lehetőség. Branislav Gröhling oktatási miniszter úr az önkéntességet ajánlotta fel, ezzel sok akadályt gördített az intézmények vezetői és a pedagógusok elé, mert befejezetlenné válik a tanév jó néhány tanuló számára, és az utolsó héten is a rögtönzés és a gyors intézkedések sorozata vár az iskola valamennyi dolgozójára. A kollégiumok nem nyitnak ki, így nem kapnak szállást a középiskolás diákok, és az iskolai étkezdék vezetői is tele vannak bizonytalanságokkal. Az igazgatók elmondása szerint, felesleges anyagi kiadásokba sodorják az intézményeket.
