Vélemény

Tankönyv-liberalizáció: Nesze semmi, fogd meg jól!

A kormány hirtelen intézkedései közül a szabad tankönyvválasztás az aktuális téma. Az új rendelkezések szerint az alapiskolák első öt évfolyama számára az iskolák maguk választhatják ki, milyen tankönyvet használnak az oktatásban a minisztérium által jóváhagyottak közül. Megsüvegelendő ötlet, ha van miből választani. A magyar alapiskolákban azonban nincs miből. Az egyes tantárgyak számára nincs jóváhagyott alternatív tankönyv. Az iskolákba legkésőbb júliusban megérkezik a pénz, de ha nem költik el, decemberig vissza kell fizetniük.

Az oktatásügyi minisztérium 11,4 millió eurós pótlólagos támogatást ad az alapiskoláknak. Gyerekenként 32-104 euró támogatást kapnak könyvvásárlásra az alsó tagozatos és az 5. évfolyamos gyerekek után, az iskola típusa szerint a 2020/21-es tanévre. Az egészségkárosodott gyerekek után nagyobb összeg jár, de a szlovák iskolákhoz képest jóval magasabb összeget kapnak a magyar tannyelvű alapiskolák is: az elsőben 66 euró jár gyerekenként, míg a szlovák iskolában csak 44 euró, a többi évfolyamban 48 eurót kapnak a magyarok, a szlovák iskolák 32-t.

tankonyvMivel a magyar, vagy pontosabban a nemzetiségi oktatásban jelenleg nincsenek jelentős számban engedélyezett tankönyv-alternatívák, így a lista alapján csak ugyanazokat a tankönyveket rendelhetnék meg a plusz pénzért, amit már ősszel, a tankönyvrendelés keretében megrendeltek. Elvileg a kiadók feladata lenne, hogy biztosítsanak alternatív tankönyveket, de mivel ez a tankönyvbiznisz az elmúlt évtizedekben meglehetősen egyoldalúvá vált, alternatív kiadók sincsenek. Miért is foglalkozna valaki tankönyvkiadással, ha előre tudja, hogy az állam nem fog tőle átvenni egy darabot sem… Az államnak kellene közbelépnie és akár pályázati rendszerben megnyitni a tankönyvírás lehetőségét az arra hajlandó pedagógusok előtt. A kiadás terén sem szabadna monopolhelyzetbe hozni egy kiadót. Akkor sem, ha a politikai kapcsolatoknak nem lenne szerepe a megbízások, tenderek elnyerésében.

Igazi liberalizációról csak akkor beszélhetnénk, ha a tanterv sem lenne annyira kötött, hogy félévekbe gyömöszölje az elsajátítandó tananyagot. Ha a tananyag egészét vennék etalonnak és az iskolára, tanárra lenne bízva, hogy ezt a tanköteles évek alatt hogyan osztja el, akkor nem lenne akadálya akár a magyarországi matematika, biológia, fizika vagy kémia könyvek átvételének sem. Az állami pedagógiai programot specifikusan a kisebbség igényeinek megfelelően kellene kialakítani. A mostani gyakorlat – hogy a minisztériumnak kell engedélyezni egyes tankönyvek használatát –, erre nem alkalmas.

Bármennyire szeretnénk is, a hazai tankönyvek szakfordításai sajnos nem mindig egyenértékűek az eredeti könyvekkel, ráadásul a specifikus kisebbségi témák miatt sokszor egy fordítás egyszerűen alkalmatlan arra, hogy abból tanuljanak a gyerekek. Mivel az 5. évfolyamban csak idegennyelv-tankönyvre költhető el a támogatás, ezzel valószínűleg az iskolák megbirkóznak, hiszen ezeket a könyveket, munkafüzeteket eddig is meg kellett a szülőnek vásárolnia. Az 1-4. évfolyamban ugyan minden jóváhagyott tankönyvre elkölthető a támogatás, de a jóváhagyott lista tantárgyanként csak egy-egy könyvet tartalmaz. Az egyedüli megoldást az jelentené, ha a minisztérium gyorsan engedélyezné egyes magyarországi tankönyvek használatát. Ez legalább a természettudományok és a magyar nyelv esetében nem kéne, hogy túl nagy fejfájást okozzon a minisztériumi tisztségviselőknek. Persze egy dolog a deklarált szándék, és a másik az, ami történik.